|
|
|
| Előadó: | Funktasztikus |
|---|---|
| Album: | Táncdalok, sanzonok, melodrámák |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:42 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Funkton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az élet kényszerített rá, járom a harci táncot
Én joggingban, nem szmokingban láttam meg a napvilágot.
Láttam a szocializmus kimenetelét
A 90-es években keleten a naplementét.
Láttam azt, hogy lesz az alkesz mintaszülő,
Mint az unott bukott diákból a gyűrött nyakú türhő,
Vagy az etalonból heroin, később methadon függő.
Vazze, elpattant a tűzkő
A nihil önkényesen költözik a lakásokba,
Derült égből érkezik a csupasz karácsonyfa,
Csonka családokba hétköznapi penitencia,
Virágzó narkolepszia, hiányzó egzisztencia.
Őrláng mellett vacogok, a vasúti síneken napozok,
A gyroszosnak tartozok, a kínaiban flamózók,
Mély tisztelettel adózok, önfejű szónok
Összeszoritott fogaim között fújom ki a szmogot.
Érzem, velük együtt öregszem, korrodálódom
Végig siklik a szemem az önzetlen korosztályomon.
Bejárati kulccsal vésem a falba a folyosón
Kőből volt a bölcsőm és kőből lesz a koporsóm.
Faggatom a vasbetont, de hallgatnak a házak
Kérdezem mit nevezzek szabadságvágynak
Ha néha napján, megszólalnának
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának X2
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának a házak
Vajon mit mondanának, ha beszélni tudnának X2
Több mint harminc éve koptatom a flasztert,
De még egy nap sem telt úgy hogy ne hoznám a gettoblasztert.
Ahogy az utca én is gyűlölöm a smasszert
És a lepattant japánomban rejtegetem a pajszert.
Minden álmom, hogy az L.T.P. -t megismerjék
A szarságom elviseljék, a Trét istenként tiszteljék
A pénzt nem élem meg, a pénzem él meg engem
Ezért soha nem lesz eladó az, ami itt él bennem!
Hallom a hangját minden kis matinés gyereknek
Ha a játszón hemperegnek vagy épp „Jön a Tré"-t veretnek
Érzem az illatát a régi iskolámnak
És boldogan köszönök előre minden jó tanárnak.
Nagyokat röhögök ha valaki elszalad
Egy piti balhé után sztoriznak az erkélyem alatt
Nekem ez így kerek, álmodni csak itt merek
Finuccsi a Funktasztikussal jön mikor hív a telep
Faggatom a vasbetont, de hallgatnak a házak
Kérdezem mit nevezzek szabadságvágynak
Ha néha napján, megszólalnának
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának X2
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának a házak
Vajon mit mondanának, ha beszélni tudnának X2
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
