|
|
|
Csak egy emlék rólad...
Rólunk,könnyemet fojtom szóba.
De ugye eljössz még?!
Én várok rád amíg a gyertyám ég.
A neved beírtam a homokba.
A szél hátán repültél,nem értem a nyomodba
A szemedben láttam önmagam.
Te elmentél,csak egy könny maradt
Esküszöm nem bírom nélküled.
9 betű csak,de nekem az életem.
Nincsen csak egy bűnöm.
Az hogy beléd szerettem,de most szomorúnak tűnöm,
Én várok rád éveket...
Te engedted el,én még fogom a két kezed!
Még hallom a hangod
Érzem az illatod,és látom az arcod...
Fel kellett ébrednem,be kellett látnom.
Hogy az angyal akit szeretek,a sátánnal táncol.
Sosem fogok mást szeretni.
Ha akarnálak is,akkor sem tudnálak feledni...
Bármit megtennék érted.
Furcsa hogy rólad írok,de remélem megérted.
A szemedben ott voltam,az enyémbe még itt vagy.
De aki a legfontosabb,mindig ő ki itt hagy.
Könnyes szemmel nézek hátra.
Hátha te vagy,de csak a képzeletem árnya.
Lágy szellő voltam,a tomboló viharban.
Egy lehullott falevél,a ház előtt a pitvarban.
Egy árnyék a sötétben,de csak akkor látsz igazán.
Ha a szemed fénye,a lelkedből kitalál.
Ha rózsa volnék,az életedben a legszebb.
Ha csak egy álom lennék,én örökre melletted!
Ugye el jössz még valaha?
Legyél te a telemnek,az örök tavasza.
Egy falka vérfarkas,az éjbe ordítja.
Hogy csak te kellesz nekem,de a hangomat torzítja
A sírás,zokogva ismétlem meg magamnak
Hogy csak te kellesz nekem,higgy már a szavamnak.
Csak egy szó,amit csak te érdemelsz meg
Szeretlek!Csak egy szó...de a legszebb!
A rózsa szirmait egyenként el dobálom.
Hogyha nem szeretsz,százszor is megpróbálom.
Ha a naplementét nézed,jussak én az eszedbe.
Ha felszáll a köd,én ott vagyok a szemedbe.
Nem régen volt,az hogy mi elváltunk
Azóta minden álmomban,egymásra találunk.
Nagyon hiányzol,de jól tudod én megvárlak
Az emléked,az arcod,a szívembe bezártam!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
