|
|
|
| Előadó: | Itt járt Mátyás király - rockopera |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csík Csaba |
|
Laczó Zoltán Vince |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mátyás: Fia zsold sincsen már. Ma a német majd vár.
Vessünk hát kockát, hogy múljék az idő!
Minek izgulnánk rajt'? Látjuk, jön-e majd.
Játsszunk, míg értünk nem jő!
Urak: Gurítsd el kockádat, aztán remélj!
Tán jót is hozhat rád ma ez a bolond éj!
Minek izgulsz, hisz a végzet keze biztosan utolér!
Rettegned a vak sorstól, mit ér?
Mátyás: Urak, elnyertem mind, ami pénzt látok kint.
Mégiscsak zsoldot kap minden katonánk!
Hamar osszátok szét! Nagy volt ma a tét,
De gondolt ránk jó Patrónánk!
Urak: Fizess és békélj meg! Elment a tét.
Átkoznod, gyűlölnöd, minek a szerencsét?
Hova futnál, ha a végzet keze már a zsebedig ér!
Korholnod a balsorsot, mit ér?
Katonák Beckensloert hurcolják be, és Mátyás elé dobják. Térdre esik.
Beckensloer: Kegyelmezz, hiszen a háború véget ért.
Irgalmazz, bocsáss meg szörnyű bűneimért!
Szilágyit elfogták, Bizáncba hurcolták,
Lefejezték őt a szultán színe előtt.
Garai nádort meg szélütés ölte meg.
Nincs már több ellenség, szétoszlott a sereg!
Így a galád ellenfél, Szép Frigyes is békét kér,
S a szent koronát most önként téteti rád.
Mindössze csak annyi feltételt szabna,
Miközben felséges fiává fogadna;
Nyolcvanezer aranypénz, csak ez, mit vár!
S ha magtalan halnál meg, trónod rászáll.
Mátyás: Jó hírt hoztál. Beckensloer, állj fel már!
Aki engem szolgál, az a hon pártján áll.
Nagy Sándor sem hordott ily szent koronát.
Aki hűségben jár, sosem érheti kár;
Áldott lesz örökkön át!
Urak: Frigyestől hogy telhet ily dőreség!
Csak Mátyás győzhet, hisz oly fiatal még!
Katalin lesz az az asszony, aki megszüli a fiát!
Vele alapít dinasztiát!
Urak: Fogadj csak Mátyásra,
Nincs tévedés!
Ő mindig győz majd,
Mert pokoli szerencsés!
Katalin lesz az a hitves,
Aki megszüli a fiát!
Rá alapít dinasztiát!
Mátyás: Magyarország!
Érted ég szívem!
Izzó, hű lelkem
Szentélyedbe helyezem!
Induljunk hát!
Hazahozatom a koronát;
Mit hív népem várt!
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
