|
|
|
Janus: Comprecatio deorum pro rege
Matthiae in Turcos bellum parante.
Mátyás: Könyörögsz értem versedben az Istennek,
Hogy a török elleni hadjáratban mentsen meg.
Janus: De stella aestivo meridie visa.
Egészségben, győzelmesen térj onnan vissza.
Mátyás: De arbore nimium foecunda.
Janus: Te is lehetsz még roskadozó gyümölcsfa.
Se ipsum excusat, quod non praelia tractet.
Mátyás: Mért nem hajtasz végre te is hőstettet?
Janus: De amatore librorum veterum miatt.
Mátyás: A könyvek szeretete meggyengíti kardodat.
Janus: Éppoly bölcsen kormányozd a népedet,
Ahogy immár a latin nyelvet műveled.
A művelt szellem felszabadultan fellegekig száll.
S a Múzsák dalára figyelve pihen el Isten lábainál.
Mátyás: Hová rohansz, komám? Nehogy összetörd magad!
Markal: Trónod törik szét, komám, ha a szó bennem marad.
Mátyás: A könyvtár szentelt csarnokába nem léphet bolond!
Markal: És akkor te hogy jöttél be?
Mátyás: Mi hírt hoztál, mondd!
Markal: A csuka meg a róka elengedte egymás állkapcsát.
Egy keselyűvel szövetkezve fenik a fogukat rád.
Épp erre terelnek egy vad csapat burkus kutyát...
Mátyás: Beszélj érthetőbben, különben százat csapatok rád!
Markal: Német csapatok tapodják földedet.
Garai nádor vezeti őket ellened.
Nemsokára már Győr váránál járhat a had,
Követelik, hogy trónodat Frigyesnek add!
Mátyás: Janus, bocsáss meg, mennem kell!
Janus: Megyek veled.
Markal: Én ifjú nőddel itt maradok, ha megengeded.
Mátyás: Rád bízom, de a fejeddel játszol, bolond!
Markal: Csak malmozunk majd a nejeddel. Ugye úgy nem lesz gond?
Mátyás: Uram, bocsásd meg, hogy a kardomat emelem!
Janus: Krisztus Urunknál készen áll a kegyelem.
