|
|
|
| Előadó: | Itt járt Mátyás király - rockopera |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csík Csaba |
|
Laczó Zoltán Vince |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Markal: Aki a trónon ül, az-e a ház ura?
Nehezen ismerek rá a kis Hunyadira.
Ideje van-e ma még? Fogad-e követeket?
Hogyan adhatok át neki üzenetet?
Szilágyi: Íme itt ül a trónon, akit keresel.
Mi olyan fontos, hogy csak neki mondhatod el?
Markal: Ó, nem titok. Semmi lényeges.
Beckensloer: Lépj a trón elé, csak nehogy orra ess!
Markal közelebb megy a trónhoz.
Markal: Minek untatnám az urakat?
Garai: Beszélj, de tüstént, vagy visz az őrség és a deresre huzat!
Markal: Hol volt, hol nem, a csuka a vízben pihent,
A róka a tóra halászni ment.
„Könnyű a préda” – mondja, míg lecsap,
Ám a csuka sem hagyja magát, s rögvest visszaharap.
Róka fogta csukám itt van, megmutatom, ha érdekel.
Egyik a másikat úgy megfogta, nem ereszti talán sohasem el!
Üres, lyukas fenekű zsákot mutat Mátyásnak, amelyen keresztül a király a bárókat pillantja meg.
Mátyás: Csuda becses e kis csecsebecséd.
Ne légy szerény és mondd meg az árát, hadd rakatom le eléd!
Markal: Amit kérek én, csak egy csekélység:
Nekem száz botütés már épp elég.
Mátyás: Ilyen ostoba valaki hogy lehet?
Miért botütést kérsz jutalom helyett?
Markal: Itt a két kapuőr, aki hozzád idevezetett.
A jutalom fele-fele illeti kettejüket.
Kapuőrök: Ne sújts le ránk!
Mátyás: Nincs vétketek,
Csak azt kapjátok, amit kértetek!
Szilágyi int. Más őrök elvezetik ezeket.
Együtt: A csuka meg a róka buta állat!
Markal: Nevesd ki őket jó uram, aztán vesd ki mindhármat!
Mátyás összekacsint Markallal, és a bárók felé fordul.
Mátyás: Akkor hát köszönöm, báró urak, hogy óvnak, védenek!
Felnyílottak szemeim immár, tudom, mit teszek.
Karom gyenge még, hát gyámom segítsen nekem!
Kormányzóként osztozzon velem a terheken!
Városainkban, falvainkban épp elég a gond,
És félő, hogy a török had is országunkra ront.
A háborúhoz inkább kell az erős férfikar,
Álljon seregünk élére, s induljon hamar!
A nádor úrnak megköszönöm, hogy támogatott minket.
Ha módom lesz rá, meghálálom azt, amit eddig tett.
De személyére semmi, de semmi szükség nincs Budán.
Fogjon fegyvert, s induljon a kormányzó után!
A trónutódlás kérdésében jogos az aggodalom,
De menyasszonyomat magamnak kell kiválasztanom.
A kisasszonyok közül elővezeti Katalint.
Hadd mutatom be az uraknak Podjebrád Katalint!
Őt jegyeztem el Prágában, míg rab voltam odakint.
Megértem, ha sorsomat szívükön viselik,
De higgyék el, hogy megteszem majd, ami tőlem telik.
Felelősséggel tartozom az egész országért,
Képes vagyok hordozni, mit Isten reám mért!
Elbocsátja az udvart. Egyedül marad Markallal.
Na, te bölcs követ, gyere állj elém!
Találd el, hogy most mire gondolok én!
Markal: Uram azt hiszi, követet fogad,
Pedig csak egy varga ad neki tanácsokat.
Mátyás: Lám, te nem tiszteled sem Buda trónját, sem fejedelmedet!
Beste, szemtelen ember, mit érek neked?
Markal: Krisztust is eladták harminc ezüstér'.
Tán huszonkilencet Mátyás is megér!
Mátyás: Tetszel nekem. Mondd, mi a neved?
Markal: Nevezz Markalnak, ha így jó neked.
Mátyás: Légy a tanácsadóm! Jó, ha itt maradsz.
Markal: Majd ha bolond leszek! Még megcsapatsz!
Mátyás: Én is azt akarom, hogy bolondom legyél!
Többet érsz az összes őszes, fancsali nagyfejünél!
Uralkodó úgy lehet szabad,
hogyha megmondják neki az igazat!
Markal odalép Mátyáshoz, és letérdel előtte.
Markal: Ez egy csuda ravasz marasztalás!
Magasztalást ugye nem vársz tőlem, azt majd megteszi más!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
