|
|
|
Garai: Országunk gondja most nádorként rám szakadt.
Imádkozom, hogy meg ne rogyjak ekkora súly alatt.
Uralkodónk mennybe szállt, úgy fáj ez a veszteség!
De könnyet ejteni nincs időm; mást rótt rám az ég!
Arról kell döntenem, hogy ki legyen, aki a trónra lép.
Ki lenne méltó erre, és: elfogadja-e a nép?
Nem könnyű feladat ez, én mégis vállalom,
A szent koronára esküszöm, hogy betöltöm hivatalom.
Szilágyi: Milyen elvetemültség, nádor úr, hogy a szent koronára esküszik!
Csak állt, amikor jöttek érte és tétlenül nézte, hogy elviszik!
Mintha nem tudnánk, hogy Garai úr a szíve mélyén mit is akar!
Maga lép trónra, ha hagyjuk ezt, de sose lehet ennyire buta a magyar!
Mit tett valaha a nádor úr, amire kicsit is büszke lehet?!
Hunyadi László vére ma is vádként lebeg a feje felett!
Erzsébet: Nincs a földön másképp igazság, csak ha Garai úr meglakol!
Hunyadi Mátyás trónra lép és „lesz egy pásztor, egy akol”!
Garai: Ha nyomná bűn a lelkemet, most sírnék mint a zápor,
De tetteimért csak hála jár az országtól!
Azt hittem, szeret a nép, és mit kell hallanom!
Ha ez a Mátyás megjelenik, ki kell irtanom!
Erzsébet: Maga csak ne irtsa tovább a fiaimat!
Nem folyt elég nemesi vér?
Isten az égben, ne hagyd ma ezt!
Egy anyai szív epedve kér!
Amikor bajban a hon,
És valakinek a népet kellene megóvnia,
Marakodnak csak a koncon napestig!
Ocsmány dolog ez a politika!
Beckensloer: Kérem, hallgassanak meg! Minek ez a parttalan kivagyiság?
Szilágyi úr! Garai úr! Együtt önökė lehet a világ!
Ez a Mátyás ifjú még, nincs vele gond, csacsi gyerek.
Azt teszi majd, mit kell. Ugye tudják, hiszen okos emberek.
Minek a sok rút vádaskodás? Jöjjön hát Mátyás,
Ha a nádor urat semmi régi ügyért nem éri bántódás!
Garai: Részemről mehet az ügy, mert jó ember vagyok.
De ugye nincs harag, ha feltételt szabok?
Nádorként támogatom, vegye hát áldásomat,
Ha ez a Matyi gyerek nőül veszi Anna lányomat.
Szilágyi: Miért ne egyeznénk bele, nádor úr? Legyen a lánya Mátyás neje.
Hátha jó lesz ez a frigy arra, hogy végre békét szerezzünk vele.
Ám a kormányzó majd én leszek, amig öt év el nem telik.
Az ifjú Mátyás gyámjaként vigyázok a rendre, ha megengedik!
Szilágyiak: Mert az országnak az a férfi kell, ki sose fél, sosem alkuszik.
Aki a szent koronát is visszaszerzi, s elűzi a törököt a Boszporuszig.
Sz.-ak, B. J: A nemzet boldogan osztozik ezen a nagyszerü diadalon.
Mikor a szultán térdre hull...
Sz. M., B. J.: Miénk lesz a legnyugatibb birodalom!
Sz. E.: Ez a leghőbb óhajom!
Erzsébet: Mátyás, ő az, kit óhajt most e bús haza!
Őt idézi, őt hívja Magyarország jajszava!
Felvirágzott ország, fényes nemzet lesz a hon!
Dicsőséget, gazdagságot Mátyás hoz e szép napon!
Beckensloer: Legyen a fejedelem Mátyás! Nincs vele gond, csacsi fiú.
Azt teszi majd, amit akar a honi nemesi kar, leszek a koronatanú!
Legyen a Hunyadié a trón, ám a miénk a hatalom!
Most születik, amire vár Buda sok ideje már: a nemesi birodalom!
Garai: Fátylat rá, hol a hiba! Alakuljon új liga!
Legyen a vejem ez a csacsi gyerek! Ilyen ez a politika.
Történjék meg ez a nász! Cseppet sem fájlalom.
Legyen a haza neve: Hunyadi és Garai birodalom!
Férfiak: Legyen a Hunyadié a trón,
És a miénk a hatalom!
Megszületik, amire vártunk:
A nemesi birodalom!
Erzsébet: Legyen hát Mátyásé a trón!
Illesse őt a hatalom!
Így lesz Magyarországból
Dicső birodalom!
