|
|
|
| Előadó: | Flemm |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
1. verze
hidd el láttam már trét, nem egy milliót
családot, ami régen még idilli volt
hidd el láttam már vért, nem egy cseppet
mikor kint egy a háromba, lemeccseltek
hidd el láttam már pénzt, nem egy zsebbe
a doktornál kinek ez a gyógyszer a sebre
hidd el láttam már részt, ahol kevesen
tudták, hogy mi a jólét, meg az msn
hidd el láttam már gazdagot bukni
régen fényűzés ma meg helyette putri
hidd el láttam már gyengéket szenvedni
balhékban hova még a zsekák se mentek ki
hidd el láttam már embert, aki nagyba
adta, de egy nagyobb ketté harapta
hidd el láttam már lányt, aki szeretett
de hamar kiderült, hogy más csónakban evezett
refrén
hidd el láttam már, hallottam, éreztem
átéltem, élveztem, legyél te a tanú rá
hidd el mondtam már, adtam és kérdeztem
nem számít semmi csak büszke legyen anyu rám
hidd el láttam már, hallottam, éreztem
átéltem, élveztem, legyél te a tanú rá
hidd el mondtam már, adtam és kérdeztem
nem számít semmi csak büszke legyen apu rám
2. verze
hidd el hallottam sztorit, ahol buktak
a többségét vitték, a többiek futnak
hidd el hallottam mesét, mit feledek
mert a való világ nem rózsaszín, gyerekek
hidd el hallottam sírást, mert nem volt
otthon mit enni, elhagyni a gettót
hidd el hallottam törvényt megszegve
de mond mit vársz ha csak így jutsz messzebbre
hidd el hallottam második esélyről
de minek? senki nem szabadul a veszélytől
hidd el hallottam terveket srácoktól
akik a csúcsra indultak az árokból
hidd el hallottam, olyat ami fájt
senki nem állít meg, amíg tolom a bringát
hidd el hallottam rólad és hidd el
az álmod eléred csak vidd végig hittel
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
