|
|
|
AKR:
Ez repp neked taktika, nem pedig sramli
Hogy tetszen is reppen el rengetek spangli
Tettekre alapuló meztelen randi
A rímekkel, hazafutok hívekkel addig
Én amíg felvesz a kamera a kandi
De maradok, hisz nem akarok Kamerunban lakni,
Faszom, mondták a haverok, hogy sandít
Az elmélet annyira, hogy eléget, ha elmélyedsz benne
Hé, de ha megtévesztelek, hát tudd meg,
az éterben nem egy élet veszett el
De ezt ecettel kell tényleg megenned,
Így is egy páratlan hírneves ízvilág
Invitál, a barátom a Káva
Helyesel, a helyet sem találomra váltja ki
Ez töretlen bár aki mára kinn foglalja
az töketlen Stahlra, így nem talál tömegre.
Szimat:
Őshonos a Káva, mint a gallok, mint irányból a bal-jobb,
Ha nem rémlik egy gallon, Óbudán sok gallok
tartja magát mint tetőt a pallók,
És leszarom, elhiheted, hogy kitör mit hallok
Sok az oltás, eltelt pár esztendő,
De nem szúrja át a kemény bőrt a fecskendő,
Megy a Rap kempó, számolok egy-kettőt,
Nyugi maradunk még, pakold el a zsebkendőd,
Mert olyan nincs, hogy az ihlet kimerül,
És az i-re így kerül fel a pont,
vedd fel, ez a te lapod,
azt játsszál, majd minden kiderül,
hogy mindenki sír, vagy majd mindenki derül,
ha meg-megengeded, hogy ne tetszen,
úgyis hibát találsz majd a felírt recepten,
na ne légy eszetlen, míg van ki betesztel,
akkor építs hajót Kolombusz, és fedezz fel!
Fura Csé:
Ez repp neked Káva Krú, nem pedig metál,
nem gáz, mint a metán, de elkábít, me' tán,
és mindenre gondol, pont úgy mint a Tefal
a lényegbe trafál, kivágja a te fád,
mit csinál a szád, a fél eszed diktál,
az én szemembe nézz, ennél élesebb sincs már,
eszi a penész, mint a száraz kenyeret,
és az okoskodók a szájukra zárat tegyenek,
az állatkert bővül, és ez egy baromfiudvar,
ami évről-évre gyengül, akárcsak a magyar futball,
de mit lehetne tenni ezzel a sok szararcúval,
ha már a szélre is haragszok, mert az is panaszt sugall
a fülekbe, nincs több tabisbor az üvegben,
van ki meg hetekig remeg, csak hogy be lehessen füvezve,
hát mi van itt, gyorsan írd bele a füzetbe,
hogy nincs egy árva lélek, aki ne lenne lefizetve,
és letesztel a szarja, úgy érzem az ördögöt,
hogy kurva nehéz megállnom hogy ne fessem a falra.
Te meg vigyázz, küszöb!
El Magico:
Ha majd beesek az ajtón, illetve széjjel,
Szolid leszek, nem játszok az életveszéllyel,
és ha le akarok ülni, akkor kérek egy széket,
de nem az asztalotokhoz, ha félrebeszéltek,
hogy rátokfér a géncsere, én cseverészem,
bár nincs ebben részem, így csak állok csenevészen,
ezt már be ne nézzed, a mágus bevetésen,
majd csak a játék végén hallod a nevetésem,
az lesz a temetésetek napja, ti fattyúk,
és magunkat majd aznap mattra ihatjuk,
atyjuk a rímeknek a Káva,
ettől bekakáltok már többen, ledöbben a gyáva,
voilá rám olvad a láva,
azt hiszi a sok láma, hogy sorvad a lárma,
de nem, épp ellenkezőleg te lárva,
úgy mint a messiást ezt várják de várva.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
