|
|
|
Meghidalva egy kapualjban
tudatra ébredve hajnalban
az emlékeim között kutatva
rátalálok a tegnapra.
Együtt kezdtük az estét el,
te ki voltál kenve festékkel
én elvoltam ezzel a látvánnyal
és barátkoztam egy ábránddal.
Az ital szólhatott belőlem,
mert hirtelen eltűntél mellőlem,
magamra maradtam az üvegekkel,
s a hasonló állagú szemeimmel.
Ha már nem teljesedett be a vágyam,
hát megkeresem hogy hol az ágyam,
de a fonalat útközben elvesztettem,
lehajoltam érte és ez lett a vesztem.
Most kócosan ébredek a kukákon
de mi ez a folt a ruhámon?
A szégyenérzet bennem feltámad,
mire ébredek remélem megszárad!
Az ital szólhatott belőlem,
mert hirtelen eltűntél mellőlem,
magamra maradtam az üvegekkel,
s a hasonló állagú szemeimmel.
