|
|
|
| Előadó: | Zajos Frekvencia |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szasza Pepe |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap Hip-Hop Underground |
| Címkék: | Keressük! |
Társasjáték
Szasza:
Legtöbbünknek jumanji szinte minden másnap,
A felső tíznek van pénze monopolizásra,
A következő nap rejtélyes, mint a cluedo,
A nyertesek száma sajnos nem túl sok.
Dobod a kockát te is tess, minden reggel,
A szám majd kiderül, hogy ha ez a nap is eltelt,
Hogy nyersz vagy vesztesz csak a parti végén biztos,
A Catanban sem mindig az nyer kié a legtöbb birtok,
Taktikázhatsz is, de el is bújhatsz a napokban,
Mint a hamiskártyások csalása a kártyalapokban,
Napról napra megy a csúszda-létra játék
A csúszda anyagi zúzda a létra egy nap ajándék
Leng a lét a levegőben, kapsz egy szerencsekártyát
Az se jön, be dühödten széttépnéd a táblát
Vagy beletörődsz, és ha nem fogsz ellene tenni
Így nem is lehet az unoban numero unó lenni
Röviden ennyi!
REF.:
A bábuk emberek, csak lélekkel feltöltve,
A kockák fegyverek, ránk nézve csőre töltve,
A zsetonok, pénznemek nagyemberek kezében,
A szabályok változnak a játék menetével.
Vannak tűhegyek és van egy gépezet,
Egy csomag tartalmazza a benne lévő lényeget;
Öt kocka, két pakli, megannyi zseton;
Te leszel a Dealer, ha befut a szezon!
Pepe:
Gazdálkodj okosan, szorgosan, de kódoltan;
A tananyag is ez, amit magamba mormoltam;
Hordoztam magamban, mint egy szerep játék;
Mágusként kezdtem most már barbár a páncél.
Amit viselni kell, mindig a hátsó szándék;
A honfoglaló mutatja melyik az a tájrész;
Az élet, mint egy stratégiai tragikomédia;
Tradíciók mutatják mi is a sztereotípia.
Álarc felhúzva, az áldozatra-célra tartás;
Osztásonként változik meg a magatartás;
Utána activity az egész, kérdezés válaszok;
Mutatások közötti végső stresszes állapot.
Később felcsapom a táblát, indulok egy araszt;
A sakkban is lehet veszélyes egyetlen paraszt;
Ez már nem szerencse kérdése ez elme párbaj;
Fejben dől el az egész, hogy kimarad majd állva.
REF.:
A bábuk emberek, csak lélekkel feltöltve,
A kockák fegyverek, ránk nézve csőre töltve,
A zsetonok, pénznemek nagyemberek kezében,
A szabályok változnak a játék menetével.
Vannak tűhegyek és van egy gépezet,
Egy csomag tartalmazza a benne lévő lényeget;
Öt kocka, két pakli, megannyi zseton;
Te leszel a Dealer, ha befut a szezon!
Pepe:
Egy pillanat, egy vakon kapott tényező;
Két fő körülötted és megannyi éhező;
Ez az, ami valódi, nem a társas tényezők;
Ami játékban arany, az életben csak jégeső!
Éjjeli vetítés, hogy ezzel állítsanak a sárba;
Lassan minden utcához jár már tíz sárga!
Mindenki átlag, összeomlik az unió;
Kupidó sem nyilaz, ő is már egy zugivó!
Szasza:
Jenga módjára álmok összeomlanak,
Nagyobb vár, nagyobb rovaj, a körülmények romlanak
Lángra lobbannak a pórul járt bábuk,
Hogy hiába dobtak hatost a bank elvitte a házuk.
Napról-napra megy a játék benn a parlamentben
Az égieknek jó, ha a földiek gallyra mennek
Ezért én is tesó úgy játszanék sakkot:
Hogy a felső rétegnek adjak egy baszott nagy mattot!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
