Mikor a Nap végleg ködbe bújt
egyszerre mindenki nagyon elcsitult
pedig csak kettőspont volt még a hajónk, ott fenn az égen
ők meg csak vigyorogtak lent némán a lámpafényben
Kiszálltam, és azt mondtam, hogy nem, hogy
semmit, de semmit nem találtam
bambán néztek, hogy most mi van?
Mondtam, hogy semmit, de semmit nem találtam.
"Most mi lesz velünk? "Gondolj rám egy sötét éjjel
Most hogyan tovább?" ahogy birkózok a szenvedéllyel
Azt nem tudom én se, hát jó éjszakát mert nem bírok már semmi mással
de hol vagy, hol vagy, hol vagy, legfeljebb a nem tudással, hogy hol vagy,
és mellőled hol vagyok én? és mellőled hol vagyok én?
Miért nem ülünk a világ tetején, Miért nem ülünk a világ tetején,
Isten szétnyitott tenyerén? Isten szétnyitott tenyerén?
Egyszer mindannyian szellemek leszünk
és lesz mindannyiunknak egy saját szellemünk
csak szép legyen és büszke, legyen szerelmes és tiszta
és ami emberi volt bennünk, hát csak azt ne hozza vissza
de vegyen föl néha, néha még azért friss ruhát.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton