|
|
|
| Előadó: | Spike & Sancy (Km. Alessza) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Alessza
Még most is hallom a szavaid.
Hallom, ahogy kimondod: Szeretlek.
Elhittem mindent, amit mondtál..
Hm.. Vak voltam, és ostoba!
De tudom, találok nálad jobbat.
Olyat, akinek tényleg fontos leszek.
Aki nem csak játszik majd velem..
Hanem igazán, tiszta szívből szeret!
Sancy
Álmomból kelek fel, érzem szemem kisírt,
Bennem élsz még mindig, lelkem fájdalomtól visít.
Éreztem testem kihűlt, így is maradt, mert elmentél,
Eltapostál, mint egy csikket, engem meg sem kérdeztél.
Minden reggel, minden éjjel érted kiált lelkem.
Lehet belehalok Én, de szíved újra megszerzem.
Leporolok egy képet, van mi feltör még bennem,
Hogy enyém legyél újra, mondd meg mit kell még tennem?!
Eltemetek minden rosszat, elfeledek másokat.
Benned minden újabb nappal, látok kihívásokat.
Kihívom a világot, együtt megküzdünk a célért.
Együtt ketten, kéz a kézben tesszük meg a szépért.
Nem engedem kezed, amíg azt nem mondod: Szeretlek!
Nem vagy mellettem, és álmaimban kereslek..
Ha tudnék ellent mondani, már nem fájna semmi.
Tudok is, de nem akarok ez ellen tenni..
Alessza
Nem kellesz már!
Hát menj, meg se állj!
Neked nem voltam elég jó..
Nem voltam hozzád való!
Te mégis akartál.
De mondd, mire vártál?!
Miért hazudtál?
Ha neked csak ennyit ért.
Akkor kár a könnyekért..
Spike
Várok rád, de nem látok már esélyt arra, hogy jó legyen.
Istenem segíts, adj bátorságot hogy megtegyem.
Elnyomjam ki fontos volt, de leírom hogy égjen még.
Ha még egyszer megfertőzne, a két kezemmel tépjem szét!
Hajnal virrad, de nem foghatom meg kezed.
Azt gondoltam minden jó, nem hittem, hogy elveszed.
Mindazt mi miénk volt, és együtt éltünk át.
Féltél a jövőtől, mit az élet elénk tárt.
Párnám könnyes még, de álmaimban látlak Én.
De akárhányszor ölelném, Ő egyfolytában hátra lép.
Nem küzdök én, egy korszaknak vége már.
A mesehős megpihen, az utadból most félre áll!
Nem tudom, mit mondhatnék Én még?
Előtted az arcom, és ezernyi fénykép.
Várok egy szóra, mi megtisztítja lelkemet.
Hogy kimondhassam egyszer: Többé már nem szenvedek!
Alessza
Nem kellesz már!
Hát menj, meg se állj!
Neked nem voltam elég jó..
Nem voltam hozzád való!
Te mégis akartál.
De mondd, mire vártál?!
Miért hazudtál?
Ha neked csak ennyit ért.
Akkor kár a könnyekért..
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
