|
|
|
Az ajtó előtt állsz, rég egy egyenes szóra vársz
Hiába volt hű a szíved,
Nem érted.
Már végleg indulnál, a hazugság még eléd áll,
Szívedben forgatja a kést,
Nem érted..
Őrizd a kincset, bármilyen aljas, kegyetlen lett már a világ.
Gyűlölet, undor: a kehelyből mérget iszol,
Haldokló reményedben a gyász
Megmérgez.
Törvény vagy örvény? Vakon, a szakadék szélén
Lépkedsz, és túl nagy a sötét;
Nem érted?
Őrizd a szíved, bármilyen aljas, kegyetlen lett már ez az út.
Ne félj, csak őrizd most a szíved,
Már nem tart soká az éj.
Valahogy őrizned kell a kincset,
Ha rád bízta az ég.
Tudod, hogy eljön majd a hajnal,
Vigyáz rád az ég,
Álmod őrzi hét égi angyal.
Érezd még..
Álmodj még..
Csak hidd el,
Ne félj..
Lásd be: a lelkedben béke él, akkor már semmi se fáj
Szabadság jön el így hozzád!
Tiéd a végtelen, ha a szívedben él majd már az igazi vágy
Tiéd lesz itt a mennyország..
