|
|
|
Ha bármilyen távol élsz, a lelked hozzám elér.
Ne sírj, kedves, én nem haragszom már semmiért.
Ha félsz, mert gyáva voltál, bízz meg bennem még,
Az álom valóra válhat, ezen az úton remémy él.
Én nem kérdem, mit tettél, az ember nem tökély,
De megtettem az első lépést a szabadság felé.
Előtted áll egy ember, és válaszol, ha kell,
Feloldozhat az átok alól, a múltat engedd el.
Nem volt semmi más, csak a kínzó magány,
Nem történt semmi más.
Nem éreztem át az élet ízét,
Nem éreztem át..
A rózsák árnyékában megpihen majd a szívünk,
Ne sírj, kedves, az életünk csak múló varázs.
A rózsák árnyékában megnyugszik majd a lelkünk,
A csillagok közt egymás szemében szivárványt lelünk.
Így múlik el a fényben, a tűzben, ami fáj,
Az életért kérdd, feloldozás vár most ránk.
Nem volt semmi más, csak a kínzó magány,
Nem történt semmi más.
Nem éreztem át az élet ízét,
Nem éreztem át..
A rózsák árnyékában..
