|
|
|
Elég volt egy pillantás hogy tudjam te kellesz
Nem hittem nagyon benne,csak reménykedtem ez lesz
Eddig üresség volt bennem mit nem töltött ki senki
Nem láttam előre,hogy ez meddig fog igy menni
Igaz borus volt az ég de mint napsugár jöttél
A szürke hétköznapokba rengetek szint vittél
Hulhat mostmár esső te áttöröd a felhőt
Talán akit nagy Ő ként vártam végre most eljött
Mikor érintésed érzem megszünik a világ
Elfelejtek mindent,mert nem találok hibát
hogyha tekinteted megtalál elveszek benne,
Úgy érzem magam mint ha csak az egész állom lenne,
Talán még ezt furcsa mondani,de ugy érzem télleg:
Nem volt véletlen hogy a sors bemutatott téged,
Igaz most mentél el de máris hiányzol,
Nekem nem kell egy perc sem nélküled a világból
Te kellesz nekem senki más,
Nem kérek mást csak egy pillantást.
Olyan szép,örökre az enyém
Te kellesz nekem senki más,
Nem kérek mást csak egy pillantást.
Olyan szép,örökre az enyém
Lehet meglátom a fényt az alagutak végén,
Mindent megteszek táncolok a penge élén,
Nekem mindent meg ér most,hogy mosolyodat lássam,
És ezt a gyönyörű szép lányt a karomba be zárjam,
Mondhatsz nekem bnármit hangod hallgatom hosszan,
Amit mondtál eddig a legédessebb szólam,
Megváltozik minden mikor ittvagy melettem,
Mint tűzbe tartott vasat szívem neked úgy eltettem,
Érted megéri elhagyni a megszokott dolgokat,
A veled töltött idő csak jó pillanatot tartogat,
Már neked mondok titkot a másik felem lettél,
Nem tudom,hogy csináltad de a lábamról le vettél,
Jöhetne már bárki nekem akkor is csak te vagy,
Mikor ujra meglátlak még a levegő is kihagy,
Nagyon tetsziik mindened sz arcoda szemed
De ha egyszer megfogtam többé nem engedem kezed!
Te kellesz nekem senki más,
Nem kérek mást csak egy pillantást.
Olyan szép,örökre az enyém
Te kellesz nekem senki más,
Nem kérek mást csak egy pillantást.
Olyan szép,örökre az enyém
Te vagy a mindenem nem engedlek el,
Fogoma kezed amikor csak kell
Ölellek téged ahogyan tudlak,
Tudom édes téged soha megnem unlak
Jöhet esső vagy fujhat szél,
Szived örökre a szivemben él,
Remélem engem soha elnem engedsz,
Nekem senki más egyedül Te kellesz!
Te kellesz nekem senki más,
Nem kérek mást csak egy pillantást.
Olyan szép,örökre az enyém
Te kellesz nekem senki más,
Nem kérek mást csak egy pillantást.
Olyan szép,örökre az enyém
Elég izgalmas az idei év az Aurevoir. számára – miközben szinte az összes fesztivál színpadán megfordulnak a nyáron, gőzerővel
készülnek az első önálló, Budapest Parkos koncertjükre, ahol bemutatják Deák rét című új lemezüket.
A nyolc tagú ethno-beat kollektíva a 2019-es Forduló lemez óta nem jelentkezett új dallal, így mondhatni épp ideje volt az új albumnak, ami, ahogy Agócs Márton, a zenekar énekes-gitárosa meséli, azért nem adta túl könnyen magát.
„Januárban, az első lemezírós hétvégén végighallgattuk egymás demóit és ötleteit, és egy szavazással eldöntöttük, hogy melyik 10 dal(kezdemény) legyen az új lemez anyaga. A következő 3-4 hónapban pedig mint a medvék, elvonultunk a kis barlangunkba, és aludtunk és gyakorlatilag folyamatosan próbáltunk, mert a stúdió ugyan már le volt foglalva április közepére, de január végén még csak egy dal volt kész a tízből.”
A viszonylag szűk időkorlát ellenére szerencsére nem egy megúszós, összecsapott album lett a Deák rét - ebben a zenekar egyöntetű véleménye alapján nagy szerepe volt Lee Olivérnek, aki a lemez zenei rendezőjeként végig kísérte a dalok születését, de sokat segített Scheer Viktor „Max” is, aki hangmérnöként felügyelte a munkálatokat, valamint a keverés és a mastering is az ő érdeme.
A felvételek – kisebb megszakításokkal – áprilistól júniusig tartottak, egészen változatos helyszíneken, többek között a SuperSize Recording Stúdióban, Olivérék próbatermében és házistúdiójában, a Kunyhóban és egy óvodában.
A Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvoda aulájában Beke István közbenjárásnak köszönhetően a „Tüzes, sajgó, szép” népzenei részeit rögzíthették
A Fonó Zenekar vonósszekciójával (Gombai Tamás - hegedű, D. Tóth Sándorral - brácsa és Kürtösi Zsolt - nagybőgő), közösen, de közreműködik a lemezen még Sárkány Berci (perka), Jusztin Levente (brácsa) és Kerekes Kornél (bőgő) is.
Az címötletet Kemény István Lassú időjárási front című verséből kölcsönözték, természetesen az író engedélyével.
„Ha nem létezne Budapest, akkor a nemlétező fővárosban ilyen zene szólna a főréten. A Deák rét szóösszetétel röviden és nagyon jól fejezi ki azt a kettősséget, ami a dalainkban is benne van: egyszerre nagyvárosi és nagyon nem városi. A versben egyébként Kálvin rét van, nem Deák. Olvassátok el, mert nagyon jó!” – mesél Agócs a címadás hátteréről.
A végül 11 dalos lemezen helyett kapott két feldolgozás is
Az egyik a Tilos Csillagon, amely Pilinszky János azonos című versének megzenésítése
A másik dal az Édes mint a só. A fiúk és Örs régi barátok voltak, az AWS feldolgozást a tavalyi emlékkoncerten is eljátszották, fontosnak érezték, hogy megörökítsék lemezen is.
Amit az Aurevoir. zenekarról tudni érdemes
Az Aurevoir. az évek során kisebb tagcserékkel, de az alap magot tekintve változatlan felállással szerepel, ami egy nyolctagú zenekar esetén nem kis teljesítmény. Agócs Márton szerint a titok egyszerű: mindenki – a kezdetek óta – nagyon akarja csinálni. „Bálint, a hegedűsünk pl. Pécsről jár fel heti szinten a próbák és a koncertek miatt, Misinek két kicsi gyereke van, mindenki dolgozik valamit a zenekar mellett, Kristóf most építette fel a házát, esküvők voltak és vannak a láthatáron, szóval egyikünk sem unatkozik. Ha nem lenne mindannyiunk életében az egyik legfontosabb dolog a zenekar és a zenélés, akkor biztosan nem működne a dolog. Dehát ilyen ez a popszakma. Ha egyszer belekóstolsz, örökre a függője leszel.”
És persze nem utolsó sorban összeköti a fiúkat a kifinomult humorérzékük is – elég messze hajlandóak elmenni egy poénért, amit a közönségük is jól ismer már a zenekari social felületeken keresztül. Ahogy Agócs fogalmazott, egy szóban úgy mutatná be a csapatot valaki olyannak, aki még sosem hallott róla, hogy „Állatkert.”.
Az Aurevoir. hasonlóan vidám hangulatú koncertre készül augusztus 18-án a Budapest Parkban is, ahol a Góbét követően bemutatják a Deák rét dalait.
Fotók: Fejér Jénos
