|
|
|
| Előadó: | T.M. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Nincs már, aki tudná, hogy mit érzek
Ha kell a szívem odaadom,mindezt vigyétek
Hiába, mit már ahányszor kitéptek
Visszanőtt mint a gazhazugság amit sem értek
Láncoktól nem szállhatok a magasban
De küzdök, amíg a föld nem nyílik meg alattam
Véd a tűz minek örök rabja maradtam
amit átadok én, ez mer' elpusztíthatatlan.
Nyisd ki a szemed a füled és hidd el, hogy látsz
Még mindig itt mindig is voltam és leszek,teszek rá mit csinálsz
Tudom, hogy fáj, hogy nekem megvan mindaz amire te vágysz ja
Hírnév, album, label,klipek, featek, mondd te hogy állsz?
Te is meg én is tudjuk, hogy nincs zenémmel semmi baj
Csak hát nem te kapod a tiszteletet érte,valld be csak ez zavar.
Mindig is tudtam, hogy majd próbálnak eltiporni többen
De ami nem öl meg,csak megerősít többé nem kaptok szart se már tőlem
Már legyőztem, a démonjaimat mind megöltem
De tudom azt, hogy jönnek újabb társak, lesznek még ennél is többen
Messze mögöttem a múltam, de figyelemmel kísért
Ahogy Isten az embert amíg él, mit tesz meg magáért vagy bárkiért
Gyere lásd amit látok, amit eléd tárok
Hogy kik ellen harcolok,küzdök és akikért kiállok
Hát jobb ha vigyáztok, mer' ez rég nem játék már
De meglátjuk, hogy bírtok a tűzzel, a neheze még rátok vár
Nincs már, aki tudná, hogy mit érzek
Ha kell a szívem odaadom, mindezt vigyétek
Hiába, mit már ahányszor kitéptek
Visszanőtt mint a gazhazugság amit sem értek
Láncoktól nem szállhatok a magasban
De küzdök, amíg a föld nem nyílik meg alattam
Véd a tűz minek örök rabja maradtam
amit átadok én, ez mer' elpusztíthatatlan.
Ahányszor szívem odaadtam, vissza mindig darabokban kaptam
ó Mennyi hazugság, fájdalom, könnyek, mit meg álmodtam eddig mindent
Ők csak összetörték, az én világom, földem hol
Angyalok őrzik a békét mint egy élet filmjében senki sem várta meg a végét
De mégis rég itt vagyok küzdök, harcolok hiába minden vihar lelkem záporoz
Ne hidd, hogy szívemben a láng már nem ég, csak már másért
Hiszen egy új kezdet minden vég,átadom a zenémmel mit érezned kéne
És tenned, mert minden szó csak elszáll a szélben
Elvész, ne vesd, ne mutasd, szerelmed mással tudasd, időd ne velem mulasd, hisz ez tesz
Azzá aki a tűztől nem fél, és tudja bármi lesz is tovább ég ez, mindennel felér.
Nincs már, aki tudná, hogy mit érzek
Ha kell a szívem odaadom, mindezt vigyétek
Hiába, mit már ahányszor kitéptek
Visszanőtt mint a gazhazugság amit sem értek
Láncoktól nem szállhatok a magasban
De küzdök, amíg a föld nem nyílik meg alattam
Véd a tűz minek örök rabja maradtam
amit átadok én, ez mer' elpusztíthatatlan.
Hát jöjjetek és lőjetek irigyek, fösvények
De míg a lángok védnek mit sem érnek ha elégnek a töltények
Fényt a népnek, hogy lásson égjen a bűn el nagy lángon
Ne akarj túl sokat minden áron, dönts ellenség vagy barátod
Ebből már elég volt, nincs többé kegyelem
Fegyvereket le, különben az enyém bevetem.
Mit gondolsz, mit képzelsz, ne hidd azt, hogy ez színház
Pedig úgy látom, te csak játszol, a lényeg, hogy mennyit profitálsz
Hiszem, hogy eljön a nap, mikor újra életre kel
Hiába ég a tűz, testvérem éltetni kell
Kannát a falra fel, pörögjön már a faster
Ez nem nyugodt életvitel, szeretni, érezni kell
Akár az acélkorongot a kezeknek
Ezt dedikálom adom a tiszteletem minden elemnek
Az évek peregnek, de ez mindig marad a régi
Amíg lesz ki érte él, addig fog értünk is élni
Nincs már, aki tudná, hogy mit érzek
Ha kell a szívem odaadom, mindezt vigyétek
Hiába, mit már ahányszor kitéptek
Visszanőtt mint a gazhazugság amit sem értek
Láncoktól nem szállhatok a magasban
De küzdök, amíg a föld nem nyílik meg alattam
Véd a tűz minek örök rabja maradtam
amit átadok én, ez mer' elpusztíthatatlan.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
