|
|
|
| Előadó: | Vitamin K |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Check Siska Finuccsi (Losonczi Szilveszter) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Nu Metal |
| Címkék: | Keressük! |
/Siska verze 1 /
túl nagy a csend körülöttem hiányzol nekem
csak az emlékek fognak körbe mert nem vagy már itt velem
egy őszi nap mentél el tőlem megváltozott minden
most a sírodra hajtom fejem miért hagytál el engem
én könnyes szemmel nézek fel az égre
hogy a mennyország kapuján látlak e be lépve
borzongat a dallam mely átfogja a testem
én a vissza térő álmaimnak bűnös rabja lettem
fogva tart a múlt a hiányodban élek
a jövő mit rejt számomra nem tudom de félek
sikerül e rá találnom a boldogságra
vagy a bánat emészti meg lelkem a nagyvilágban
már nem találom helyem magányos vagyok
a törött szívem darabjain könnycseppeket hagyok
én vissza pörgetném az időt hogy búcsút mondjak
de a reszkető alkaimat már kísérti a holnap
/refrén/
kedves arcod most is látom álmaimban vissza jársz hozzám
de tudom lesz egy újabb holnap egy fájó nehéz nap után
egy fájó nehéz nap után
/Check verze 2/
Egy pillanat műve és máris kialudt az a csillag
kivel kellemes perceket töltöttem s hiába hívlak
mert te nem jössz nem válaszolsz lehet hangom nem is hallod
de én kereslek mindig mindenhol mosolyt kéne csalnod
az arcomra mint sokszor most is jó kedvet adhatnál
azzal ha itt lennél velem s örökké maradhatnál
együtt nevettünk és együtt sírtam veled
most már csak én hullatom könnyeim érted de már nélküled
hisz elmentél de élsz még ezt tudom s jól gondolom
élsz még az emlékemben építem nem rombolom
most hogy messze költöztél és örök utat nyertél
remélem vissza hoz utad hol szeretre leltél
/refrén/
kedves arcod most is látom álmaimban vissza jársz hozzám
de tudom lesz egy újabb holnap egy fájó nehéz nap után
egy fájó nehéz nap után
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
