|
|
|
| Előadó: | Tape Underground |
|---|---|
| Album: | Háló |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 9:46 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az érzékelés, az észlelés vörösen ízzó jeleiből
Pecsét hátunkon a múlt
Nem hagy erőt visszafordulni
Az eseményhorizont megfakult
Annyi a sok kis üresség bennem,
Akár a hamutálamban a csikkem
Egymás kertjeiben bársonylevelű árvácskák az emberek
Önmagukba roskadó csillagok
Az élet ilyen veletek
Minden kisebb akar lenni,
Hogy egyre közelebb tudjon bújni
Pedig a mindentől távolodás melegét érzi, semmi mást
Ha valaki rád köszön,
Köszönj vissza
Ha valaki szembejön,
fordulj másfelé
Ez a világ csak az elég gyorsaké
Aki a párkányra áll,
A mélység hitvese
Aki a túlvilágra néz,
A sötétség keze
Aki mindent összegyűjt,
Sokat veszít és keveset alszik
Aki mindenen folyton változtatna,
Állandóan haragszik
Lépj kifelé
Haladj befelé
Fordulj előre
Hallgass hátra
Vége lesz nemsokára
A rétről el, be a fák közé
A legmagasabb sziklák közé
Solymok szárnya alá
Mindegy, csak hátra
Önmagunk alá
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Ha sokat foglalkozol vele,
Addig örül
Ha sokat gondolkodsz rajta,
Nem sikerül
A munkába álmodozni küld
Az eseményhorizont megfeszült
Annyi a sok kis üresség bennem,
Akár a hamutálamban a csikkem
Egymás kertjeiben bársonylevelű árvácskák az emberek
Önmagukba roskadó csillagok
Az élet ilyen veletek
Minden kisebb akar lenni,
Hogy egyre közelebb tudjon bújni
Pedig a mindentől távolodás melegét érzi, semmi mást
Ha valaki rád köszön,
Köszönj vissza
Ha valaki szembejön,
fordulj másfelé
Ez a világ csak az elég gyorsaké
Aki a párkányra áll,
A mélység hitvese
Aki a túlvilágra néz,
A sötétség keze
Aki mindent összegyűjt,
Sokat veszít és keveset alszik
Aki mindenen folyton változtatna,
Állandóan haragszik
Lépj kifelé
Haladj befelé
Fordulj előre
Hallgass hátra
Vége lesz nemsokára
A rétről el, be a fák közé
A legmagasabb sziklák közé
Solymok szárnya alá
Mindegy, csak hátra
Önmagunk alá
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
