|
|
|
Mint néma tengerszem, csak pihen évtizedeken át
A lélek; levetkezte a béklyót, amit a test rég köréje zárt
Hûvös árnyékból a fénybe lépve ér: csak csendesen vár
Millió látomással körülvéve, és sehol nincsen határ
Az idõ,egyszerre volt, egyszerre van többé véget nem ér
Megdühödt lázadás ösvényérõl a szellem nyugodni tér
A sötét oldal próbálja hívni, de nincs válasz sohasem
Ezernyi csillag ha tüzet gyújt, topáz-fényben megpihen
ElõR: Sok elveszett régi vágy
A homályból fényre lép
És a végtelen világból
Az egyikbe visszatér
R: (2x)
Újjászületés, végtelen az út;
Újjászületés, nem kísért a múlt
