|
|
|
| Előadó: | Zoller Zsolt feat. Procee |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Az úton apró léptek, a szemek kérőn néznek;
megremegnek a térdek, mikor a bejárathoz érnek.
Azt mondták régen: Szeretnek, de az otthon már nem menedék
Terror ház lett belőle és sehol nincsen fedezék!
Itt nem elég egy repedés, a szakadt sebek fertőznek,
Mindennap egy temetés, hol szakadt lelkek rejtőznek
rég meghasadt az álomkép mit elmosott a rettegés,
rémségek a falak közt, ez valóság, nem tettetés!
A boldogság nem tettre kész, az idegpályák bomlanak,
A kártyavárak omlanak, összeroppannak a gond alatt
A gondolatok gondoláján szürkeség és feladás,
hogy miért vidámak mások, az élet miért felemás?
Nem megy már a tagadás, a színes álarc megfakult,
Nem tesz senki semmit, itt minden ember megvakult..
A jóreménység fészkéből rég kihulltak a lárvák,
Az átvirrasztott éjszakák a szív húrjait rágják!
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Szeretet megfakult elve, alkoholtól vakult elme,
Agresszív az apa, Ellenállni nincs értelme..
Börtönben a gyermek lelke kiabálás, virrasztás,
Nincs ölelés, nincs mosoly, remeg minden pillantás.
Elcsattan egy pohár, vérző heg a homlokon,
Lila színű foltok a tarkón és a combokon
Vércseppek a csempéken, elnémul egy kiáltás,
A menekvés esélytelen, a jóra nincsen kilátás
Hol van már a látomás, hol eltűnnek a lidércek,
Lesz e olyan állomás, hol nem a szerettek a pribékek?
A szülő szó már félelem, csak reszketés a padban,
De nem figyel rá senki, otthagyják a bajban
A barátok csak nevetnek, hiába zokog nagyban..
A kicsiny összegörnyedve, egy imát motyog halkan..
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy a homlokára esténként a fájdalom ad csókot...
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy édesanyja helyett a fájdalom ad csókot...
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
