Előadó: | Hibrid |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
1.verze:
Mennyi köcsög áll az utamba még?
Nem lesz reklám pedig sokat fel is sorolhatnék..
Nem állok meg többé, nem érek rá, nem szakad a kép
Eleget vártam, hozom a vért, ugye mindenki ért?
Velem az RTM, egy év alatt a szívemben ég
Ez egy tábor, ahol érzem, hogy itt megért a nép
Nem a szerencse, ami az én kis utamon véd,
Hanem a kitartás, mögöttem van már 31 év
Felelősséget is vállalok a szavaimért,
Mekkora cink lenne, ha fognám, és csak elszaladnék
Adj egy tockost, hogy ha azt látod, hogy szomorkodnék
Néha voltak ilyen napok, lehet, vannak is még
A népszerűség árát nagyon felemelték
Nem kell a szomszédodba kopognod sok kamuért
a tényekre nem mondják azt, hogy valós vagy vélt
Utoljára jár a köszönet a sok semmiért!!!
Refrén:
Kösz a semmit! 3x
Köszönöm a semmit!
2.verze:
Rengeteg szövegem arról szól, hogy régi szép idők,
De utamat szegélyezték tévutakra szédítők
Sokszor azt hitték, hogy átlépnek rajtam
De én lépek át rajtuk ebben a dalban
Hova tűntetek? Én még itt büntetek!
Itt leszek, mikor már sípolnak a műszerek
__________________ Ti elástátok magatok
Mert csak magatok előtt emeltek kalapot .. eddig visszahúztatok
de most félrelökök mindenkit, baszd meg ebből elég volt!
..hadd hallják az emberek
Hogy a soraim ropognak, mint a fegyverek
..minden versszakom egy bomba
Minden refrénem mintha kést raknék a combodba
..hányszor elcsalták előlem a trónt
De ígérem a nevem lesz a mondaton a pont!
Refrén.
3.verze:
Hazug ígéretek, behozzuk Amerikát
Viszem a kategóriát, tudod: amelyik lát
Azért nem tagadom, volt pár jó sztori
Akik félreértenek most, azoknak egy sorry
De akinek nem jár, nem is lesz köszönöm
Mert az nekem jár, és az ösztönöm
Írja a szövegeimet meg, nem a trend
..nekem az utcán legyen a nevem egy brand!
Most már bármilyen ütemet megakasztok
Most már magamból magamnak húzok hasznot
..nem vagyok gazdag, de annyira még telik
Hogy a füledbe kiabáljam, baszd meg: kösz a semmit!
Refrén.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana