|
|
|
| Előadó: | Antal & Day |
|---|---|
| Album: | I Love Antal |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:27 |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály Varga Antal |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Szerői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Day:
4x
A szennyest dobd ki a szennyszesba
Antal:
Ezer éve de emlékeszem az éjjelre
amikor apám anyám fejét szétverte..
veszekedés, sírás, fater lelép,
anyu zokogva kért: soha ne legyek ilyen szemét!
Elválnak fogtam a húgom kezét,
olyan mintha tegnap történt volna az egész..
Előttem van töröltük egymás szemét,
egy óvónői fizetés két gyerekre kevés!
.. az én apám hétvégi,
a depótól a migrén anyám fejét széttépi.
csak sírtam mellette mert ő is sírt,
iszonyat amit a kölykéért egy nő kibír!
emlékszem, sok dologra ami szomorú,
nem tudom leírni, ahhoz túl bonyolult,
emlékszem nagyfaterra amikor borozunk,
és mikor a sírjára teszik a sok koszorút.
mindennek csalódás a vége,
elrepült az idő, semmi nem olyan mint régen.
túl sokra emlékszem amire nem akarok,
kiteregetem a szennyest, ez a feladatom!
Day ref:
A szennyes, mikor azért hazudtam hogy szeressenek,
a szennyesbe dobom most az összes kamu szerepemet,
a szennyes mikor megbántottam minden szerettemet,
ha ok nélkül ítélkeztél előre egy ember felett..
4x
A szennyest dobd ki a szennyesbe
Szoknya:
Fasza gyerek akartam lenni az lett a dogma,
Hogy minden spanommal rászokunk a könnyebbik drogra
Jót tett az önbizalomnak, megnőtt a bolha,
Egy két hónap után kóstoltam bele a porba,
5dik emelet, nappali, fürdő konyha,
A kevés zsebpénzemet mindig ki pótoltam, csórtam,
Mindig arra mentem amerre vitt el a csorda,
Észre se vettem, a barátok hulltak el sorba,
Ha nem volt elég pénzem, akkor a koccintós borba
Menekülten a telepen hol a fény is csonka
Hamisítás, lopás, lebukás akkor már tudtam,
Le kell tennem, mert nekem egy másik út van,
Akkor jött a kung-fu a legmélyebbkor a kútban,
Elindultam jó irányba, de 17 múltam,
Egy év az érettségiig, semmit se tudva,
Látni egy új jövő képet, teljesen furcsa,
Éveket basztam el a cigiket gyújtva,
Egy évem maradt h mindent elkezdjek újra,
Elmúltak a haluk így éreztem magam újnak,
Köszönöm azoknak ki mellőlem el nem hulltak
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
