|
|
|
| Előadó: | Rico |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
van hogy az ég késztet arra,gyorsan mondjad neki,köszönj el
a kezdet volt a legszebb,de te mit akarsz itt azzal az
aprócska kis közöddel,a gyerek neked közömbös
a városában nem él meg,az út kibaszott göröngyös
a söröddel,pörögsz rá,a sörömmel jövök fel
te pörögsz rá,te pörögsz?
a lépcsőnél leragadunk és búcsút vehetsz tőle
te ölelnéd,te utálnád,te nem ehetsz belőle
új szagokat vesz észre,az új emberek életén
látja már,hogy megélne majd akármelyik féltekén
érdekes a hiánya,de hiába ha menni kell
ő menni fog és előtted lesz mindig egy két centivel
a búcsúcsók a polcon csak,a polcomat nem hordozom
ha hagyni kell,most hagyjuk már,a múltamat nem foltozom
nem feledtelek téged el,csak felébredtem megyek
és úgy szenvedek érte meg,hogy elégedett legyek
na te mit csinálsz,az életeddel testvér
ha úgy érzed,hogy vége van mer' éveket elestél
ha nem értettél semmit,mikor lényeget kerestél
na te mit csinálsz,az életeddel testvér?
2x
nekem minden mindegy,ami neked fontosabb az életnél
na éledjél,most indulunk az úton,gyere éledjél
én én lettem,az éveknél a hitelem - most kitegyem?
minden amit írok haver mozgolódik idebenn'
na mi legyen? - most maradnál? vagy kezet adsz?
én így is úgyis megyek fel a napig,amíg te le fagysz
elcsúsztam azt hittem,hogy nincsen többé hitem
de hát hibázni az emberi,mind hibázunk,mert ki nem?
ide egyedül,a végtelenbe veled,ez nem véletlenül etet
itt mindent,amit ivott,mert a méreg belül retek
engem itatott a levével,a valóság a földre mikor letett
ahogy nem ismerlek,úgy mutatom Rico-t be majd neked
tudod Rico-t neked be,majd aki vitatkozott vele,fejet lehajt
aki szerette az sír,aki hallotta,hogy miről beszél ma már,látod az is ír..
na te mit csinálsz,az életeddel testvér
ha úgy érzed,hogy vége van mer' éveket elestél
ha nem értettél semmit,mikor lényeget kerestél
na te mit csinálsz,az életeddel testvér?
2x
már az utolsó tánc pörög,a hangfal zörög a zajtól
az apró csörög,a zsebem tele de attól a naptól
hogy morog a méreg belül,te vagy felül és ez leül veletek
nekem most lépnem kell,az ideget itt hagyom
és úgy állítom be majd,mint a legmelegebb hideget
te idegen,iderakom hidegen,a tálatok
tőlem telik tudod,de én ott sem vagyok nálatok
say goodbye,ne várjatok..
bye
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery
