|
|
|
| Előadó: | Zoller Zsolt |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Zoller Zsolt |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Refrén:)
Nézd, sír a világ,
Sok apró könny araszol,
Miért nincs, aki vár,
Hol csak a könny szava szól.
Az úton apróó léptek, a szemek kérőn néznek,
Megremegnek a térdek, mikor a bejárathoz érnek,
Azt mondták régen szeretnek, de az otthon már nem menedék,
Terrorház lett belőle és sehol nincsen fedezék.
Itt nem elég egy repedés, a szakadt sebek fertőznek,
Minden nap egy temetés, hol szakadt lelkek rejtőznek,
Meghasadt az álomkép, mit elmosott a rettegés,
Rémségek a falak közt, ez valóság, nem tettetés.
A boldogság nem tettrekész, az idegpályák bomlanak,
Kártyavárak omlanak, összeroppannak, a gond alatt,
A gondolatok gondoláján szürkeség és feladás,
Hogy miért vidámak mások, az élet miért felemás,
Nem megy már a tagadás, a színes álarc megfakult,
Nem tesz senki semmit, itt minden ember megvakult,
A jóreménység fészkéből rég kihulltak a lárvák,
Az átvirrasztott éjszakák a szív húrjait rágják.
(Refrén:)
Szeretet megfakult elve, alkoholtól vakult elme,
Agresszív az apa, ellenállni nincs értelme,
Börtönben a gyermek lelke, kiabálás, virrasztás,
Nincs ölelés, nincs mosoly, remeg minden pillantás.
Elcsattan egy pohár, vérző heg a homlokon,
Lila színű foltok a tarkón és a combokon,
Vércseppek a csempéken, elnémul egy kiáltás,
A menekülés esélytelen, a jóra nincsen kilátás.
Hol van már a látomás, hol eltűnnek a lidércek,
Lesz-e olyan állomás, hol nem a szerettek a pribékek,
A szülő szó már félelem, csak reszketés a padban,
De nem figyel rá senki, otthagyják a bajban,
A barátok csak nevetnek, hiába zokog nagyban,
A kicsiny összegörnyedve egy imát motyog halkan,
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot,
Hogy homlokára esténként a fájdalom az csókot,
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot,
Hogy édesanyja helyett a fájdalom ad csókot.
(Refrén: 3x)
2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter
