|
|
|
|
|
| Előadó: | Zoller Zsolt |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Zoller Zsolt |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Refrén:)
Nézd, sír a világ,
Sok apró könny araszol,
Miért nincs, aki vár,
Hol csak a könny szava szól.
Az úton apróó léptek, a szemek kérőn néznek,
Megremegnek a térdek, mikor a bejárathoz érnek,
Azt mondták régen szeretnek, de az otthon már nem menedék,
Terrorház lett belőle és sehol nincsen fedezék.
Itt nem elég egy repedés, a szakadt sebek fertőznek,
Minden nap egy temetés, hol szakadt lelkek rejtőznek,
Meghasadt az álomkép, mit elmosott a rettegés,
Rémségek a falak közt, ez valóság, nem tettetés.
A boldogság nem tettrekész, az idegpályák bomlanak,
Kártyavárak omlanak, összeroppannak, a gond alatt,
A gondolatok gondoláján szürkeség és feladás,
Hogy miért vidámak mások, az élet miért felemás,
Nem megy már a tagadás, a színes álarc megfakult,
Nem tesz senki semmit, itt minden ember megvakult,
A jóreménység fészkéből rég kihulltak a lárvák,
Az átvirrasztott éjszakák a szív húrjait rágják.
(Refrén:)
Szeretet megfakult elve, alkoholtól vakult elme,
Agresszív az apa, ellenállni nincs értelme,
Börtönben a gyermek lelke, kiabálás, virrasztás,
Nincs ölelés, nincs mosoly, remeg minden pillantás.
Elcsattan egy pohár, vérző heg a homlokon,
Lila színű foltok a tarkón és a combokon,
Vércseppek a csempéken, elnémul egy kiáltás,
A menekülés esélytelen, a jóra nincsen kilátás.
Hol van már a látomás, hol eltűnnek a lidércek,
Lesz-e olyan állomás, hol nem a szerettek a pribékek,
A szülő szó már félelem, csak reszketés a padban,
De nem figyel rá senki, otthagyják a bajban,
A barátok csak nevetnek, hiába zokog nagyban,
A kicsiny összegörnyedve egy imát motyog halkan,
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot,
Hogy homlokára esténként a fájdalom az csókot,
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot,
Hogy édesanyja helyett a fájdalom ad csókot.
(Refrén: 3x)
Valentin-napra jelent meg Geszti Péter és Péterfy Bori új közös dala, a Csak te meg én, amely a tavalyi sikerszám, a Beléd szerettem, ez van történetének folytatása.
A közönség most új fejezetet kap: a klipben a két előadó „összeházasodik”, a történet pedig ironikus, játékos formában mesél tovább a szerelemről, hűségről és a hosszú távú kapcsolatok realitásáról.
Diszkó a javából – mai csavarral
Ahogy a szilveszterkor megjelent Mindenki legyen rohadt gazdag! a funky hőskorából merített inspirációt, úgy a Csak te meg én is a hetvenes–nyolcvanas évek diszkóvilágát idézi, friss, mai hangzással.
Lépegetős basszus, táncos groove, fülbemászó refrén, vonósok és fúvósok adják az alapot, miközben a dalszöveg tipikus Geszti-fordulatokkal reflektál a mai randikultúrára és generációs különbségekre.
A dal egyszerre romantikus és önironikus
„Megyek hozzád. Hozzám mész. Nyugi, csak az első 20 év a nehéz!” – hangzik el a refrén környékén, miközben az Instagramon felbukkanó fiatal udvarlók és a hűség kérdése is játékos formában kerül terítékre.
Új klip – új fejezet
A klip egy esküvő történetét meséli el, ugyanazzal a humorral és vizuális önreflexióval, amely az előző videót is jellemezte. A menyasszony ezúttal sem eladó – és aki szemet vet rá, az könnyen „kivonódhat a forgalomból”. A történet természetesen happy enddel zárul. A szerzői és alkotói csapat ugyanaz, amely a Beléd szerettem, ez van esetében is dolgozott – a cél pedig egy különleges, folytatásos sorozat megteremtése a hazai popzenében.
Péterfy Bori az MVM Dome-ban is színpadra lép
A Csak te meg én Geszti készülő Poptimista című albumának második dala, és élőben is elhangzik majd 2027. január 30-án az MVM Dome színpadán, a nagyszabású POPTIMISTA koncert-show keretében. Péterfy Bori a meghívott vendégek között érkezik a Dome-ba, így a közönség a közös slágereket arénaméretű látványvilágban, élő hangszereléssel élheti át.
