|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | Emberek és Állatok |
| Megjelenés: | 1999 |
| Hossz: | 3:16 |
| Szövegírók: |
Pásztor István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Alvin Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Van aki balfasz és van aki jó,
van aki korrekt, és megalkuvó.
Van aki gyáva és mindentől fél,
van aki tudja, de nem beszél.
Van aki csóró és azt hiszi él,
van aki gazdag de semmit nem ér.
Van aki szív és a magasba száll,
Van aki látja, de csak egyhelyben áll.
Csak Te vagy átlagember csak neked nincs hibád.
A gondok hordozója, csodálatos világ!
Becsület szülõatyja, a családod imád,
az idõ féltve õrzött múlását festi rád.
Te vagy az aki erre születtél mit csinálhatsz mást!?
Ne hallgass rám!
Te csak hajszold túl magad.
Bár a rendszer mindig más
és a nyomor megmarad,
az ember egyre ostobább.
Néha a kötél elszakad,
valami mindig ott bujkál,
egyre csak terheled magad,
de az élet megy tovább!
Van aki nem is éhes, mégis zabál,
nem is érti mégis kiabál.
Hogy most át akar baszni, vagy csak meg akar!?
Hozzászoksz lassan és már nem is zavar.
Van aki ronda, s van aki szép.
Van aki házas, mégis félrelép.
Úgy hívja ISTEN, vagy csak SEGÍTÕ KÉZ,
eltûnik gyorsan, és vissza se néz.
Csak Te vagy átlagember csak neked nincs hibád.
A gondok hordozója, csodálatos világ!
Becsület szülõatyja, a családod imád,
az idõ féltve õrzött múlását festi rád.
Te vagy az aki erre születtél mit csinálhatsz mást!?
Ne hallgass rám!
Te csak hajszold túl magad.
Bár a rendszer mindig más
és a nyomor megmarad,
az ember egyre ostobább.
Néha a kötél elszakad,
valami mindig ott bujkál,
egyre csak terheled magad,
de az élet megy tovább!
Te csak hajszold túl magad...
De az élet megy tovább!
És a nyomor megmarad...
De az élet megy tovább!
Néha a kötél elszakad...
De az élet megy tovább!
Egyre csak terheled magad...
De az élet megy tovább!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
