|
|
|
| Előadó: | DSP |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hajdú Imre Krausz Attila Dósa Richárd Koller László Csöndör László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Dipa:
Dobd ki az új divatod ez marad utca költészet
Magadra ismersz mikor bemutatom a környéket
Van hogy ma is bandázunk egy-két összetört padon
Mi az utcán nőttünk fel nem az üzenőfalon
A lóvé sose volt sok, de nem raboltunk bankot
Csak szotyi meg sör kellett, összedobtuk az aprót
Most meg iszunk amennyi jól esik és az nem kevés
Nappalból éjszakába nyúlik át a gangelés
Pár spanunk még érkezik mekkora jam lett
Ki vannak a lakók ránk, háborítjuk a csendet
Hamar fel is tűnnek a kékek az utca végén
A személyiket kérik, na hagyjanak már békén
Csak jó időbe nyomjuk, otthon maradunk ha vad a tél
És ülünk a kanapén, ülünk a kanapén
Ezeket az éveket semmire nem cserélném el
Mert ami ott kezdődött az soha nem ér véget
Refrén: (2x)
Ülünk a padokon (7x) és kéééész
Bom:
Mindegy kinek mije van még mindig hatan vagyunk rá
De szarunk rá pedig nagyok vagyunk már
Mer padon ülő korom óta tudom nincsen enyém tied
Aki sose pörgött ebbe lehet soha nem érti meg
De te tudod, olyan nincs, hogy utálod a magot
Összekukázod a spanod, összecsulázod a padot
Közben repkednek a sztorik, aztán úgy zárod a napot
Hogy haza fele a lépőbe még fugázod a csajod
Én és a spanjaim a túloldalról jövünk
Adjatok egy cigit mert már tele van a tökünk
Nekünk sincs, hallod vegyél a boltba
Mivan, mivan? Óóó de kemény a forma
Csak ülünk, mint a vonaton, mint Qka meg a Ricsi Pí
Azt mi se megyünk sehova mindenki mindent kisikít
A mieink egész nyáron elvannak a padon
A hőségben szlengek szárnyalnak szabadon
Refrén: (4x)
Ülünk a padokon (7x) és kéééész
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
