|
|
|
| Előadó: | Rokker Zsolti |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Erdei Sándor Voga János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zsoltti?
Na mi va’?
Mivel fogod meglepni szeretteidet?
Hát figyu, he, öcsém: a csajomat, a kövér Tecát nyitott sliccel fogom meglepni, meg viagara- szprével.. Na mondjuk ugyanezzel meg tudnám lepni a Nagymuttert is, ha a Nagyfater nem lenne ágyhoz kötött. Mer’ ha a mama begerjed, így harminc év után, azt ráugrik a papára, mint vietnami malac a kukoricára, he, nekiülhetünk a halotti torának is. Hö! Csórikám!
Akkor a Nagymamának mit veszel majd?
Hát, mivel nekem mindig csak kínai alsógatyát vesz, majd én is jól kimegyek a piacra, azt veszek neki egy protézist, a sárgáktól feketén! Hogy a Nagymutter mindenhol kimutassa a foga feketéjét, ne csak otthon, mikor nekem ugat, mert rockbuli után cipőstől fekszem a dunyhára! De hát öcsém, olyankor úgy ki vagyok ütve, mintha beszóltam volna Kokónak. He! Meg veszek a Nagymutternek otthonkát, hogy mindig otthon legyen!
Az miért lenne jó?
Hát, mert nem égnék le a haverok előtt, mikor pongyolába’ megy el a közértbe parizerért, oszt krosszozik a gurulós kocsival. A múltkor elcsapott egy macskát, az meg olyat vernyantott, hívták az állatvédőket. Még engem is megvizsgáltak! A haverokat meg be is vitték!
Tényleg, a barátaid mit kapnak tőled?
Egy akkora pofont, hogy olyan házba is csengetnek, ahol csak az alapot ássák, öreg! Mer’ a dagadt Bejmüller befalta a Nagymutter birsalmasajtját, ami be volt neki osztva április négyig, oszt a mama nekem pampogott, hogy vegyek másikat. De honnan a Penszilvániából? A szemüveges Sugovácz meg lenyúlta a Nagyfaterom csináld-magad barkácskönyvét, pedig a papa össze akart magának rakni egy kerekes kacsát, hogyha elvégezte bele a dolgát, kigurítsa majd a klozettig. He! A Sugovácz meg csak könyvespolcokat ácsolt, de rádűlt, na neki majd veszek egy új szemüveget, huszonöt diódásat!
És Bejmüllernek?
Hát őt meg meghívom majd a Nimród eszpresszóba tésztázni, mer’ neki sütitésztában nincs mennyiség! A faterom félhavi nettóját el kell vinnem, hogy valamelyest megböfögtessem belőle, de megéri, öcsém, mer’ ha jól elrontsa a gyomrát, legalább nem eszik Szenteste a roston kárászból, amit még nyáron fogtam a Luppa-nuditavon. Amúgy fogtam ott csöcsöt is!
Ezt most hagyjuk!
Mé?
Csak úgy mondtam! Tehát sült hal lesz a menü. De kit vársz még az ünnepre?
Én senkit se! Senkit! Azt várom el, a csajom, a Teca tíz óra harminckor várakozó állásba helyezkedjen a kisszoba díványán! Én meg majd rárontok, mint dúvad a fürjtojásra! A Karácsony a legkirályabb!
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
