|
|
|
|
|
| Előadó: | Rokker Zsolti |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Erdei Sándor Voga János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Na, tessék akkor elmondani, hogy milyen volt a Zsoltti általános iskolásnak!
Hát, a Lucifer hozzá képest térdelő ministráns lett vóna, én mondom! A templomba’ az esperes úrnak ellopta a füstölőjét, oszt a kis dundi haverjával, a Bejmüller Zolival megfüstölte a kalbászt a kamrámba’, oszt mikor az uram evett belőle, olyan ájtatos lett, eldalolta az avemáriját. A Zsolttiék meg kísérték egy elektromos citerán, lakodalmas rockba! Amikor a Lakzi Lajcsi meghallotta őket, abba akarta hagyni a zenélést, de legalábbis depresszióba esett, és bánatába’ enni kezdett.
De bizonyára a Zsoltti nem szedett védelmi pénzt az osztálytársaitól?
Nem hát! Takarékbélyegbe követelte, hogy a osztályfőnök az év végin neki adja a fél kiló krumplicukort, amit az edelényi búcsúba’ vett a mézeskalácsostul a legspórolósabb diáknak. A Zsolttiék meg eladták a keménycukort a Hudáleknénak egy százasér’, de beleragadt a protézise, vákuumos szivattyúval szedték le. A Zsolttiék meg vettek a pénzből kishubit a Hörpi bisztróba’. Úgy berúgtak, a Zsoltti belerókázott a Bejmüller tornazsákjába, úgyhogy lógtak a tesiről. Pedig a Zsoltti már akkor is ilyen kispórolt testalkatú vót! Betyár!
De verekedni csak tudott a Zsoltti, ha féltek tőle?
Hát nem nagyon tudott ő, mer’ csak amit a Piadínós filmekben látott, meg a Brúszlíre vinnyogtak a kisszobába’. Nidzsásat játszottak! A Sugovácz Peti szemüvegét a Zsoltti beledobta a bőrfotelbe, mert aszondta, az egy suriken. Úgyhogy a fotel hasított bőrülés lett. Felállt az uram alatt, mikor szotyizott meccsnézés közbe. A Sugovácz meg olyan rosszul látott okuláré nélkül, otthon az apja mondta neki: „hazaérté, fiam?” Mire ő: „mé’, hazaértem?”
Maradjon má, mama! Nem ezek voltak a tuti balhék! Hö!
Na, mondd el akkor, Zsoltti, hogy miért is voltál te a suli réme?
Hát öcsém, a bioszszertárba’ a konzervált békáról leittuk a spirituszt, utána tűznyelőset játszottunk a kémia laborba’! Na, az új suli 86-ra épült fel, én akkor negyedszer voltam hetedikes, úgyhogy rockzenekart alapítottam, a Hetedik néven! Ez amúgy a hét fő bűnt is jelentette – melyeket én persze többször is elkövettem – meg is énekeltem egy számomba: „Jeee! Falánk vagyok, és igen buja! Nagyra növök, mint egy tuja!” Egy májer gyerek tufának mondta, úgyhogy levertem, mint brókert a tőzsdekrach! Ja! Hö!
Végül, ha újrakezdhetnéd, más nebuló lennél-e, mint voltál?
Hát, más nem lennék, mer’ a csajokat csíptem mindig. De talán nem fűrészelném el tesióra előtt a felemás korlátot, amin a dagi Bejmüller gyakorolta a saslengést, mer’ felpörgött, azt’ mikor leszakadt alatta, a tesitanárt lekaszálta, mint kombájn a búzakalászt. A Nagymutter amúgy aszondja mindig, hogy vigyázni kell a tréfával, mer’ rosszul sülhet el! Ő akkor járta meg, mikor viccből kiszúrta a vejének – a fateromnak – a gumiószerét, azóta, ha rám néz, tudja: ennek a levét issza ma is!
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
