|
|
|
Na, tessék akkor elmondani, hogy milyen volt a Zsoltti általános iskolásnak!
Hát, a Lucifer hozzá képest térdelő ministráns lett vóna, én mondom! A templomba’ az esperes úrnak ellopta a füstölőjét, oszt a kis dundi haverjával, a Bejmüller Zolival megfüstölte a kalbászt a kamrámba’, oszt mikor az uram evett belőle, olyan ájtatos lett, eldalolta az avemáriját. A Zsolttiék meg kísérték egy elektromos citerán, lakodalmas rockba! Amikor a Lakzi Lajcsi meghallotta őket, abba akarta hagyni a zenélést, de legalábbis depresszióba esett, és bánatába’ enni kezdett.
De bizonyára a Zsoltti nem szedett védelmi pénzt az osztálytársaitól?
Nem hát! Takarékbélyegbe követelte, hogy a osztályfőnök az év végin neki adja a fél kiló krumplicukort, amit az edelényi búcsúba’ vett a mézeskalácsostul a legspórolósabb diáknak. A Zsolttiék meg eladták a keménycukort a Hudáleknénak egy százasér’, de beleragadt a protézise, vákuumos szivattyúval szedték le. A Zsolttiék meg vettek a pénzből kishubit a Hörpi bisztróba’. Úgy berúgtak, a Zsoltti belerókázott a Bejmüller tornazsákjába, úgyhogy lógtak a tesiről. Pedig a Zsoltti már akkor is ilyen kispórolt testalkatú vót! Betyár!
De verekedni csak tudott a Zsoltti, ha féltek tőle?
Hát nem nagyon tudott ő, mer’ csak amit a Piadínós filmekben látott, meg a Brúszlíre vinnyogtak a kisszobába’. Nidzsásat játszottak! A Sugovácz Peti szemüvegét a Zsoltti beledobta a bőrfotelbe, mert aszondta, az egy suriken. Úgyhogy a fotel hasított bőrülés lett. Felállt az uram alatt, mikor szotyizott meccsnézés közbe. A Sugovácz meg olyan rosszul látott okuláré nélkül, otthon az apja mondta neki: „hazaérté, fiam?” Mire ő: „mé’, hazaértem?”
Maradjon má, mama! Nem ezek voltak a tuti balhék! Hö!
Na, mondd el akkor, Zsoltti, hogy miért is voltál te a suli réme?
Hát öcsém, a bioszszertárba’ a konzervált békáról leittuk a spirituszt, utána tűznyelőset játszottunk a kémia laborba’! Na, az új suli 86-ra épült fel, én akkor negyedszer voltam hetedikes, úgyhogy rockzenekart alapítottam, a Hetedik néven! Ez amúgy a hét fő bűnt is jelentette – melyeket én persze többször is elkövettem – meg is énekeltem egy számomba: „Jeee! Falánk vagyok, és igen buja! Nagyra növök, mint egy tuja!” Egy májer gyerek tufának mondta, úgyhogy levertem, mint brókert a tőzsdekrach! Ja! Hö!
Végül, ha újrakezdhetnéd, más nebuló lennél-e, mint voltál?
Hát, más nem lennék, mer’ a csajokat csíptem mindig. De talán nem fűrészelném el tesióra előtt a felemás korlátot, amin a dagi Bejmüller gyakorolta a saslengést, mer’ felpörgött, azt’ mikor leszakadt alatta, a tesitanárt lekaszálta, mint kombájn a búzakalászt. A Nagymutter amúgy aszondja mindig, hogy vigyázni kell a tréfával, mer’ rosszul sülhet el! Ő akkor járta meg, mikor viccből kiszúrta a vejének – a fateromnak – a gumiószerét, azóta, ha rám néz, tudja: ennek a levét issza ma is!
