|
|
|
| Előadó: | Ismerős Arcok |
|---|---|
| Album: | Kerítést bontok |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 4:49 |
| Szövegírók: |
Nyerges Attila Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Grund Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[-Nyerges Attila-]
Annyi minden mást csinálhatnánk itt
Szerethetnénk is, ha volna még akit
Érdekelne tán, az az apró semmiség
Hogy minden ég
De, ha oltani is lehet, bűn elmenekülni még
A napokat számolod, közben üres a tányérod
Lassan helyet is cseréltek, te és az árnyékod
A tükörbe vicsorgó szörnyeteg, visszaint neked
Sorra kerülsz te is, jobb lesz, ha elhiszed
[-FankaDeli-]
Ha valahol a Földön, akkor itt lehetne bármit
De neked mit számít
Szeretem az embert, és néha napján
Látom a majomjelmezed alján
Hogy kikandikál a kislábujj
'Hol bőröd fény nélkül megsárgul
Le kéne vágni a körmöket
És nem lökni a mélybe a kölyköket
Ütnélek, mert a jó szót nem érted
Ahogy az életed egész nap emészted
Látom, pedig inkább csak nézném
Hagynám, hogy hipnotizáljon a tévém
De nem, valami azt súgja, elég
Nem hiszem el, hogy szemet szemért
Nem lehet ennyi, minden porcikám
Halkan diktál, sétálok az utcán
Kómában vonagló, szürke zombik
Tenyerük izzadt, a beton csak porzik
Fák helyett oszlop, lomb helyett üveg
Felhőkarcoló, patkányüreg
Ahol ülnek, az öltönyök sorban
Lélek nélküli koporsóban
Saját sírjuk sikerrel ássák
A fától vakon az erdőt vágják
De a bosszú hiába súgja
Az én szívemhez be nem jutna
Ha azt hiszed, annyi vagy
Amennyit mondanak
Akkor valóban meg is loptalak
Elveszem tőled utolsó reményed
Hogy lásd meg végre, kik a szegények
'Kit aranytömbök húznak a mélybe
Hol hála helyett, vágy az ember vezére
[-Nyerges Attila-]
Éber az éjszakánk, álom a nappalunk
Lekopva színeink, szürkévé változunk
Az öröm csak káröröm
Az érzés csak végtelen félelem
Tényleg csak ennyi volt az életem
[-FankaDeli-]
Nevetek, miközben magamban sírok
Ahogy sorban a kirabolt sírok
Őseink helyett az ufókat nézik
A gyerekek lassan Szodomát idézik
A hibás ki lehet, hogyha nem te
A tükör mögé nézünk be, nevetve
Ennyi volna, mit adhatok neked
Vagy ennyi volna, amit kapnom lehet
Nem, valami azt súgja itt bent
Félreértettünk ott kint mindent
Ádám playboy, Éva meg playmate
Miközben anyádék nézik a tévét
Harcolnék, ha látnám, hogy kivel kell
A szomszéddal, vagy a hitellel
Minden, 'mit elhiszel, meg is történik
Ezért van, hogy az életünk örvénylik
Vénába kaptuk szomorú sorsunk
Az anyatej mélyén haragot hordunk
Így nem fog menni, én mondom, nem
Hogy ennyi szülő lett neveletlen
Az ostorom saját hátamon csattan
Minden pofont magamnak adtam
Egy darab a fényből, bennem a szándék
Nem verekednék, már nem anyáznék
Megláttam, ahogy vergődik énem
De nem hagyom el, már többé nem
Az élet elfogad, te őt miért nem
Az ördögöt megingatom hitében
Angyalok vagytok, de szárnyak híján
Majomjelmezben ugrálsz az indán
Szeretlek, mert én szeretni jöttem
Ez van, ennyi telik tőlem
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
