|
|
|
| Előadó: | Testament Rec. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
"Jah,jah,jah..Jah...Testament...Yo.
A szavaim mint a gépfegyver,ebből a golyók szállnak feléd,
Nem vagyok cseléd,de iderakom most eléd,most a beszéd.
Fontos,mert amit mondok lehet érdekes,nekem ez végzetes,
Lehet kicsit részletes.
De akkor sem tudom csukott szemmel nézni ahogy égetik a műfajt.
Csinálják a műzajt,a sok kis fake,az irigységtől kék.
Itt már csak a pénz számít,akinek van az mindent elér,
Akinek meg nincs azt mondja nem ér.
A szemem sem rebben,ezerel ebben nem színházi szerepben.
Hanem az életben,nem véletlen hogy két lábbal a földön állok.
És csak azt mondom amit látok,nem mint a bábok,
Akiket zsinóron rángatnak a média álltal.
Bevállal mindent,csak hogy amit eléd tállal,
Az legyen olyan amit el lehet adni,és sok ember befalja.
A pénzszedőt kapja,és gyorsan odaadja.
Gyakran azon tűnődöm,érdemes e élni,
szeretni másokat és szépeket remélni.
Mert az élet hosszú út járja,megannyi a bánat.
Mégtöbb a csalódás,mert sok kinyomja vállad.
De ha nem bírod a teret,sőt megtörsz alatta.
Térdre esvén a porba,nem lesz vigasz.
A szíved gondoljon akiket a legjobban szeretsz,
És a súly mit eddig vittél,sokkal könnyebb lesz.
Eltorzúlt a Világ,eltorzúlt a kép.
Milyen az emberiség?Hova jutunk?Hova futunk ?
Az utunk hova vezet ?Ha ez a kép áll előttünk.
Terroristák a Világban,ehhez talán felnőttünk.
Az utcákon folyik a harc,a Parlamentben egymást szórják.
A gyerekek a tanárt szúrják.
Ha nem figyelsz a fejedet átkúrják.
Ezt az életet éljük,látjuk,hagyjuk.
Nem teszünk ellene,a legtöbben azt kérdezik mit lehetne ?
Fogd be a füled,csukd be a szemed,nem vegyél tudomást róla.
Hogy mi folyik itt évek óta,szól a lejárt nóta.
De nem változik semmi,pedig az Mc dolga.
A témát az ütemre pakolja,aki meghallja egyből zsong a,
Feje mert ez a tömény valóság.
Kicsit sok információ,de mondom ez nem vakáció,
Ha ezt a struccpolitikát folytatod,magadat megfojthatod,
A feszültséget soha nem oldhatod.
Gyakran azon tűnődöm,érdemes e élni,
szeretni másokat és szépeket remélni.
Mert az élet hosszú út járja,megannyi a bánat.
Mégtöbb a csalódás,mert sok kinyomja vállad.
De ha nem bírod a teret,sőt megtörsz alatta.
Térdre esvén a porba,nem lesz vigasz.
A szíved gondoljon akiket a legjobban szeretsz,
És a súly mit eddig vittél,sokkal könnyebb lesz.
Ha téged nem,engem zavar,
Hogy ebben az országban mindenki kavar.
Mindent hamar akar,
Áttaposnak sokan hogy lehúzzanak egy pár ezrest.
Ez van te idióta,ne dobáld hogy respekt.
Minden van itthon,csak összetartás nincs.
Ami pedig kincs,megköt a bilincs,lenyomódik a kilincs.
Nyílik az ajtó,hogy ne csak azt nézd ami neked jó.
Mert mások is vannak elszáll a szó.
Ha leírom nem érted,ezért elmondom szóval.
Szóval megfoglak,mint cowboy a pónit lasszóval.
Talán a mentalitás a hiba,vagy hogy sok a gengszter,
Vagy hogy sok a korrupt rendőr,és a politikus ember.
A választ keresd az utcán,nyisd ki a szemed és láss.
Érezd amit érezned kell,meglátod hogy értelmetlen,
Ami itt folyik jah,ennek vessünk véget.
Mert nem lesz jó vége,forró és megéget."
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
