|
|
|
| Előadó: | Addamz feat. Noryka |
|---|---|
| Album: | Fekete melódia |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:04 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Addamz:
Az ajtót bezárom a magányt magára hagyom
Nem változnak a napok hát én sem változom.
Az érzés is a régi benned újjá éled,
Azzóta a fejemben őrzöm rólad az első képet.
Amikor először megláttalak olyan régen volt már,
Nem tudtam hogy ki vagy mégcsak hozzám se szóltál.
De teltek az évek, közös lett a sorsunk,
Átvergődtünk sokmindenen bármi is volt a gondunk.
Aztán elágazott az utunk mi mégsem szakadtunk el,
Hiszen össze tertott valami, amit minden ember átél egyszer,
Ez mégis valahogy más volt, a barátságnál több,
De a szerelemnek kevés volt.
Hogy mégsem talán nem voltak igazak az érzések,
Amik bennem égtek mikor úgyéreztem nap mint nap
Hogy elveszítelek téged de te mindig vissza jöttél,
A hangoddal, a jellemeddel magadhoz kötöztél.
Mostmár nem lennék meg nélküled egy lettem veled,
A zajban is mindig tisztán hallom a neved,
És ha kinyújtom a kezed, érzem a te kezed,
És ha az ég felé nézek tisztán látom a két szemed.
Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Addamz:
Elfúj minekt is a szél mint a lehulló falevelet,
Mintha liftben állnánk de nem jön a következő emelet,
A járdákon sétálva érzem belül mélyen minden megváltozott,
Semmi nem olyan mint régen.
A félelem is kisebb az ismeretlentől, az újtól az eddig fel nem fedezettől.
Álmokat vártunk de már tudjuk, hogy nincsenek,
A tényeknek élünk de én oda adom minden kincsemet,
Csak hagy lássam mégegyszer az álmok hamis fényét,
A képzeletvilágában a boldogság reményét.
Mindent, amiben gyerek fejjel hittem,
Amiért feladtam volna az elveim a lelkem.
Annyira szabadok voltunk régen egyszer,
Úgy tudtunk szárnyallni, ahogy ma már senki nem mer.
Hittünk még egymásban, abban hogy szép lesz a jövő,
És örökké fog tartani az együtt töltött idő.
De elmúltak az évek és én mindentől félek,
Ha változás jön, új jön, de jót már nem remélek.
Én örökké szeretni foglak téged mindegy, hogy merre jársz,
És ha elvesztettél az árnyékok mögött rám találsz.
Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Rám találsz ,
Csak rám vársz.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
