|
|
|
| Előadó: | Addamz feat. Noryka |
|---|---|
| Album: | Fekete melódia |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:04 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Addamz:
Az ajtót bezárom a magányt magára hagyom
Nem változnak a napok hát én sem változom.
Az érzés is a régi benned újjá éled,
Azzóta a fejemben őrzöm rólad az első képet.
Amikor először megláttalak olyan régen volt már,
Nem tudtam hogy ki vagy mégcsak hozzám se szóltál.
De teltek az évek, közös lett a sorsunk,
Átvergődtünk sokmindenen bármi is volt a gondunk.
Aztán elágazott az utunk mi mégsem szakadtunk el,
Hiszen össze tertott valami, amit minden ember átél egyszer,
Ez mégis valahogy más volt, a barátságnál több,
De a szerelemnek kevés volt.
Hogy mégsem talán nem voltak igazak az érzések,
Amik bennem égtek mikor úgyéreztem nap mint nap
Hogy elveszítelek téged de te mindig vissza jöttél,
A hangoddal, a jellemeddel magadhoz kötöztél.
Mostmár nem lennék meg nélküled egy lettem veled,
A zajban is mindig tisztán hallom a neved,
És ha kinyújtom a kezed, érzem a te kezed,
És ha az ég felé nézek tisztán látom a két szemed.
Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Addamz:
Elfúj minekt is a szél mint a lehulló falevelet,
Mintha liftben állnánk de nem jön a következő emelet,
A járdákon sétálva érzem belül mélyen minden megváltozott,
Semmi nem olyan mint régen.
A félelem is kisebb az ismeretlentől, az újtól az eddig fel nem fedezettől.
Álmokat vártunk de már tudjuk, hogy nincsenek,
A tényeknek élünk de én oda adom minden kincsemet,
Csak hagy lássam mégegyszer az álmok hamis fényét,
A képzeletvilágában a boldogság reményét.
Mindent, amiben gyerek fejjel hittem,
Amiért feladtam volna az elveim a lelkem.
Annyira szabadok voltunk régen egyszer,
Úgy tudtunk szárnyallni, ahogy ma már senki nem mer.
Hittünk még egymásban, abban hogy szép lesz a jövő,
És örökké fog tartani az együtt töltött idő.
De elmúltak az évek és én mindentől félek,
Ha változás jön, új jön, de jót már nem remélek.
Én örökké szeretni foglak téged mindegy, hogy merre jársz,
És ha elvesztettél az árnyékok mögött rám találsz.
Noryka:
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Tudom még rám vársz te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer rám találsz.
Rám találsz ,
Csak rám vársz.
16 év után új albummal jelentkezett a KFT: ma megjelent a "Még mit nem" című 6 dalos lemez, melyről két szerzeményt Laár András, hármat Bornai Tibor és egyet Márton András jegyez.
Hallgasd végig az albumot itt.
A korongról a "Te vagy az, aki kell" című felvételt már korábban megismerhettük. A slágergyanús trackhez Lantos P. István fotóművész képeiből készült videóklip. Most pedig a "Valahogy nem az én napom" című újdonsághoz debütált egy geometriai alakzatokban és különböző vizuális elemekben gazdag lyric videó. A fülbemászó dalban közreműködik Háry Péter (szintetizátor), Pribojszki Mátyás (szájharmonika) és Szász Ágnes (ének) is.
A KFT a nyolcvanas évek legendás újhullámos együttese, a hazai elektronikus zene úttörője. A nevükhöz olyan megoldások fűződnek, amelyek évtizedekre meghatározták az elektronikus hangzást a magyar zenei életben.
A csapat június 20-án izgalmas koncertre készül: együtt lépnek fel a Pál Utcai Fiúk nevű zenekarral a Budapest Parkban. A véletlen úgy hozta, hogy eddig fesztiválokon is szinte alig találkoztak, most azonban közös blokkok is lesznek a műsorban. A KFT-vel ezen az estén fellép Gábor Andor UFO, Lengyelfi Eszter és a Vintage Dolls énekes trió is.
Fotók: KFT
