|
|
|
Bárcsak láthatnálak édes, bárcsak itt lennél még velem
Bárcsak érezném az illatod, vagy megfognád a kezem
sokszor menekültem vagy elveszítettem éveket
az agyamba turkálva újra előhozok képeket
Hogy megnézhessem milyen volt a két kezedbe kapaszkodva
Félnótás hülye vagyok, magányomnak panaszkodva
Írom le a soraim, mennyi van még hátra
Ezt csinálom évek óta de meg volt az ára
Megin felnézek az égre csak a te szemedet keresem
ha kívánhatnék kívánok, hát ölelj megint hevesen
fakó maradtam, csupán árnyéka önmagamnak
Megtanítottál édes, hogy súlya van a szavamnak
Súlya van a szavamnak de fontosabbak a tettek
Mer senki nem láthatja, hogy az évekből mik lesznek
A pislákoló lámpa fényében azt hiszem látlak
Aztán rájövök, hogy tévedek, de akkor is megvárlak
Úgy döntöttél vége, ezért a boromat kortyolom
Pár barát majd segít, hogyha végre majd úgygondolom
hogy megéri felállni, járni egy új utat
új lányok után nézni meghallgatni ki mit ugat
csodálom a fényt, talán álmodom egy világot
hol nem röhögnek pofán, hogyha átadok egy virágot
vagy leírom mit érzek, hamuzok és lépek
a tegnap este kemény volt, elmosódnak a képek
fejembe még bítek, már nem tudom mit akarok
Hidd el, rendbe leszek, mert én nélküled is maradok
bár fölgyújtom a világom, látom, ahogy lángol
Kiolvasod az életem, mára bármelyik számból
Eladom a lelkem, egy mosolyért cserébe
Tök mindegy mit mondasz, úgyse tudod mi a vége
A mentsváram egy ölelés, eltorzítja a pálinka
Túl rövid az élet, nem maradt idő a pánikra
