|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Egyszer élünk örökké |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 4:59 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ahogy az arcomra száll le egy napsugár,
úgy bocsájtok meg, mi mindent hazudtál,
embernek születtem, nem értem nyelvüket,
hogyan lehet gyűlöletben lendület.
a béke szleng marad, az utca háború,
ahogy a srác a késsel úgy rádmordul,
a bank már nem fial, helyette fojtanak,
amikor mesélek, azt hiszed oltalak,
anyádék ajándék helyett csak terhet,
egy problémaforrást láttak meg benned,
haragszol a világra, pedig ő rég várt rád,
ha ezt megértenéd, máshogy csinálnád,
cigi lóg a szádból, sör a kezedben,
saját magadhoz miért vagy kegyetlen?
ide hallom már, az óra úgy ketyeg,
ahogy majd elolvadnak a fegyverek ...
Tudod a tél után mindig a tavasz jön,
minden fájdalom egyszer elköszön,
ideje menniük, engedd el őket,
mutasd a csillagot, fújd el a felhőket! [2x]
Egyszer majd jön a fény, és mindent elborít,
ahogy ez a dallam engem is meghódít,
homlokom közepén lüktet az életem,
egész a talpamig minden nap élvezem,
annyi bút láttam a sok mosoly mögött,
a látszat világa engem is fellökött,
de én felálltam, nem értem miért vársz,
nyisd ki a szemed már, lásd ahogy ég a ház,
méreggel itatnak, moslékkal etetnek,
hol a gyerekek csak felnőttek lehetnek,
elvettük mindenük, és nem is látjuk már,
de ez a fájdalom egyszer majd bosszút áll,
bocsáss meg barátom, bocsáss meg magadnak,
csak a szemeknek higyj, soha a szavaknak,
hamis a kérdés is, hazudnak mindenben,
az igazságot keresd a szívedben...
Tudod a tél után mindig a tavasz jön,
minden fájdalom egyszer elköszön,
ideje menniük, engedd el őket,
mutasd a csillagot, fújd el a felhőket! [2x]
A vidék esély még, a város útvesztő,
életet ne remélj semilyen bunkertől,
azon a napon, 'miről sokat beszéltem,
nézel az égre majd, nevetsz az egészen,
lenyugvó napunkat látom már felkelni,
amit tenni kell, nem elég tervezni,
mindennek ára van, drága a szabadság,
kényelmes struccok azt meg soha nem kapják.
Tudod a tél után mindig a tavasz jön,
minden fájdalom egyszer elköszön,
ideje menniük, engedd el őket,
mutasd a csillagot, fújd el a felhőket! [4x]
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
