|
|
|
| Előadó: | Trinity |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem kapva választ, útra kelt
Otthagyva minden furcsa jelt
S könnyu alakja ködbe búj
Hiányát hagyja otthonul
Hult helyre döbbenten meredsz
Léptének emlékképe lesz
A nesz, mi szuz avarba belefúj
Erdőben otthonába tért
Éhezte föld, amelyhez ért
S hiába sebzett rengeteg
Szomjazta gyógyító kezét
Mohák közt halkan lépeget
S többé nem osztja meg veled
Mi bántja, s örömmel mi tölti el
Forró éjbe jeges szél kavar
Izzó bokrot szaggat vad vihar
Levél közt reszket, s egyre fél
Zivatartól irgalmat remél
Mint révület kit megtalált
Szép szeme hidegkékbe vált
Nem érzi zápor nehéz illatát
Majd rájön: nincs, ami összeköt
Holnapja kétségek között
Talál rá, s újabb láthatár
Csak a kósza napsugárra vár
Míg éji órát Hold köszönt
Elszunnyad sáros fu között
S tengerről álmodik tovább
Puha gyertyafénynél férfi ír
Világot sző varázspapír
S a könyv, mibe álmodik csodát
Megtagadja őt, s minden szavát
Míg csodálkozva hátradől
Gőz remeg az alvó lány körül
S felkapja hullámok közé
Erdő helyén tenger lebeg
És teste álmos kis sziget
Látván, hogy könyve kárba vész
Írója címlapképbe néz
Vibrál a kép, közepébe nyúl
A könyvből jeges szél kifúj
S hogy többé nem érinti kéz
A földre hull...
...és a néma éjbe szánt
Ur tágul és a végtelenbe ránt
Csillagfényt beszívja s lélegez
Hold-könnyön jégvizekre evez
S felettük ott lebeg a világalkotó
Álomból visszhang nem felel
Ha rádtalál, idegenben leszel
S az éjjel, amin elhagy ép eszed
Két hold kelt föl és alszik már veled
Sós tengerillat csapja meg
Hus partra vetve nyit szemet
Tócsába pillant, visszabámul rá
Egy ismeretlen arc
Magára néz és felkiált
Tehetetlen méreg járja át
és végtelennek tunik már az éj
Fényhozó a Földre költözött
S kékszemu karcsú lánynak öltözött
Nyár volt, ruhátlan várta
Új léte első hajnalát
Mire rozsda alkony ráborul
S a tenger hangja elcsitul
Elindul sekély dunék között
Városba ér és a félelem leszáll
Az utcán, hol a kvarchomok szitál
Neonfényt beszívja, s lélegez
Füst a mélyből életet jelez
Kutatni kezdi, hogyan jutna vissza már
Álomból visszhang nem felel
Ha rádtalál, idegenben leszel
S az éjjel, amin elhervad szíved
Két hold kelt föl.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
