|
|
|
|
|
| Előadó: | Trinity |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem kapva választ, útra kelt
Otthagyva minden furcsa jelt
S könnyu alakja ködbe búj
Hiányát hagyja otthonul
Hult helyre döbbenten meredsz
Léptének emlékképe lesz
A nesz, mi szuz avarba belefúj
Erdőben otthonába tért
Éhezte föld, amelyhez ért
S hiába sebzett rengeteg
Szomjazta gyógyító kezét
Mohák közt halkan lépeget
S többé nem osztja meg veled
Mi bántja, s örömmel mi tölti el
Forró éjbe jeges szél kavar
Izzó bokrot szaggat vad vihar
Levél közt reszket, s egyre fél
Zivatartól irgalmat remél
Mint révület kit megtalált
Szép szeme hidegkékbe vált
Nem érzi zápor nehéz illatát
Majd rájön: nincs, ami összeköt
Holnapja kétségek között
Talál rá, s újabb láthatár
Csak a kósza napsugárra vár
Míg éji órát Hold köszönt
Elszunnyad sáros fu között
S tengerről álmodik tovább
Puha gyertyafénynél férfi ír
Világot sző varázspapír
S a könyv, mibe álmodik csodát
Megtagadja őt, s minden szavát
Míg csodálkozva hátradől
Gőz remeg az alvó lány körül
S felkapja hullámok közé
Erdő helyén tenger lebeg
És teste álmos kis sziget
Látván, hogy könyve kárba vész
Írója címlapképbe néz
Vibrál a kép, közepébe nyúl
A könyvből jeges szél kifúj
S hogy többé nem érinti kéz
A földre hull...
...és a néma éjbe szánt
Ur tágul és a végtelenbe ránt
Csillagfényt beszívja s lélegez
Hold-könnyön jégvizekre evez
S felettük ott lebeg a világalkotó
Álomból visszhang nem felel
Ha rádtalál, idegenben leszel
S az éjjel, amin elhagy ép eszed
Két hold kelt föl és alszik már veled
Sós tengerillat csapja meg
Hus partra vetve nyit szemet
Tócsába pillant, visszabámul rá
Egy ismeretlen arc
Magára néz és felkiált
Tehetetlen méreg járja át
és végtelennek tunik már az éj
Fényhozó a Földre költözött
S kékszemu karcsú lánynak öltözött
Nyár volt, ruhátlan várta
Új léte első hajnalát
Mire rozsda alkony ráborul
S a tenger hangja elcsitul
Elindul sekély dunék között
Városba ér és a félelem leszáll
Az utcán, hol a kvarchomok szitál
Neonfényt beszívja, s lélegez
Füst a mélyből életet jelez
Kutatni kezdi, hogyan jutna vissza már
Álomból visszhang nem felel
Ha rádtalál, idegenben leszel
S az éjjel, amin elhervad szíved
Két hold kelt föl.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
