|
|
|
| Előadó: | Trinity |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sötét volt, a legsötétebb éj
Mióta újra magadban jártál
Hideg is volt, künn sok veszély
S túl nagy a város, hogy benne megtalálnál
Kemény a föld - ezen alszol ma éjjel
Ágyad ontja bőre illatát
Nyirkos az arcod, s lázálmod éber
Hát felkelsz, hogy felkutasd nyomát
Ezüstszürke autóból aranyszőke lány néz rád
Ízetlen csókot ígér méla megvetés
De lehet, hogy csak álmos, és a higanylámpa gőzében
A smink sok de a fény túl kevés
Otthontalan asszony kér olcsó italra
És az éhes tenyérbe nyomsz kétszínu pénzt
Pár lap cserébe, és imát küld az égre
Míg továbblépsz, hogy álmod le ne késd
Kinn üvölt a város, de te túlkiáltod újra
És a vén királyok szobrai mosolyognak le rád
Komor tuzfalakról kék falfirka fénylik
S illatos köntösben vágyakozva vár
Az éjfél, hutlen szeretőd
Az éjfél, s hogy megtaláljad őt
Menj hát tovább
Egyforma arcok közt végigjártál már
Sok kábult fuszagú ünnepélyt
Vártál a parton, szétnéztél meredélyről
És koptattad a tér macskakövét
Fojtott a füstköd, elmentél világgá
És vadvirágos réten találsz csak tavaszt
S most félsz visszatérni és élettelen élni
Keseru ölelésben keresni a vigaszt
De ma úgy hiányzik mégis, mint öregnek az emlék
Mint gyógyszer a lázra s mint rabnak a kenyér
Ezerszer elátkoztad konok némaságát
- Nélküle nagyobb csend kísér
Üvegfényu utcák közt óváros ébred
És a piros padra görnyed egy szökőkút előtt
Szép ifjú szerelmed, s úgy mint valaha régen
Már szaladsz, hogy megállítsd az időt
Kinn üvölt a város, de te túlkiáltod végre
És vállához érve mosolyogsz újra rá
Riadtan összerezzen és kék tekintetében
A jéghideg emlékek üressége vár
Ahogy rádnéz, hutlen szeretőt lát
Hogy rádnéz, s hogy visszakapjad őt
Hallgasd szavát
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
