|
|
|
|
|
| Előadó: | Trinity |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sötét volt, a legsötétebb éj
Mióta újra magadban jártál
Hideg is volt, künn sok veszély
S túl nagy a város, hogy benne megtalálnál
Kemény a föld - ezen alszol ma éjjel
Ágyad ontja bőre illatát
Nyirkos az arcod, s lázálmod éber
Hát felkelsz, hogy felkutasd nyomát
Ezüstszürke autóból aranyszőke lány néz rád
Ízetlen csókot ígér méla megvetés
De lehet, hogy csak álmos, és a higanylámpa gőzében
A smink sok de a fény túl kevés
Otthontalan asszony kér olcsó italra
És az éhes tenyérbe nyomsz kétszínu pénzt
Pár lap cserébe, és imát küld az égre
Míg továbblépsz, hogy álmod le ne késd
Kinn üvölt a város, de te túlkiáltod újra
És a vén királyok szobrai mosolyognak le rád
Komor tuzfalakról kék falfirka fénylik
S illatos köntösben vágyakozva vár
Az éjfél, hutlen szeretőd
Az éjfél, s hogy megtaláljad őt
Menj hát tovább
Egyforma arcok közt végigjártál már
Sok kábult fuszagú ünnepélyt
Vártál a parton, szétnéztél meredélyről
És koptattad a tér macskakövét
Fojtott a füstköd, elmentél világgá
És vadvirágos réten találsz csak tavaszt
S most félsz visszatérni és élettelen élni
Keseru ölelésben keresni a vigaszt
De ma úgy hiányzik mégis, mint öregnek az emlék
Mint gyógyszer a lázra s mint rabnak a kenyér
Ezerszer elátkoztad konok némaságát
- Nélküle nagyobb csend kísér
Üvegfényu utcák közt óváros ébred
És a piros padra görnyed egy szökőkút előtt
Szép ifjú szerelmed, s úgy mint valaha régen
Már szaladsz, hogy megállítsd az időt
Kinn üvölt a város, de te túlkiáltod végre
És vállához érve mosolyogsz újra rá
Riadtan összerezzen és kék tekintetében
A jéghideg emlékek üressége vár
Ahogy rádnéz, hutlen szeretőt lát
Hogy rádnéz, s hogy visszakapjad őt
Hallgasd szavát
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
