|
|
|
Refrén (Spike, Pcy) :
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
1. Versszak (Angel):
Régen elhittem, hogy nincs többé már ki út,
Hogy éget, és legbelül széttép a múlt,
De megláttalak téged, elég volt egy pillanat,
És minden mitől féltem hirtelen továbbszaladt,
Lélegzetem elakadt, a szívem érted dobbant,
Gyomromban pillangók, testem meg sem moccant,
Éreztem, hogy végleg megtaláltam, kit kerestem,
Elkábított a mosolyod, minden rosszat el is feledtem.
Eltemettem a bánatot, boldogan vártam a másnapot,
Tudtam, mindig velem leszel, másra nem várhatok.
már láthatod, szeretlek és csak te érted élek,
Mikor magadhoz ölelsz, én már semmitől sem félek.
Veled szárnyalok örökké, fent a felhők fölött,
Mert egyben biztos vagyok, a mi szerelmünk örök.
Neked adtam szívem kulcsát, a lakat újra kitárult,
Nevedet belevéstem, majd veled együtt bezárult.
Refrén (Spike, Pcy) :
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
2. Versszak (Spike MC) :
Egy eltévedt lélek voltam én míg megtalált
A lelkünk egybe fórt a dobbanás mi eltalált
Kezed raktad kezemre csókoltál és öleltél
A csillagos ég alatt éreztem hogy szerettél
Felhők felett szárnyalok az érintésed visszaránt
Mikor messze voltam tőled tudtam szíved visszavárt
Álmaimból elég és jöhet már az ébredés
Hogy szeretlek és ott vagyok tudom még hogy oly kevés
Gyenge vagyok érzem de a pillantásod erősít
Ki mások előtt boldog de egy magába sírt
Hisz másé lettél tudom és ő az aki nem becsül
Ha együtt látlak vele a szívem érzem megfeszül
Mert hittem régen jó vagyok de elborult az ég bolt
Fájdalmat hozott ami egykor szép volt
Mert utam visz előre de a bánat mindig megtalál
Akit szeretek nagyon az tőlem mindig messze jár
Refrén (Spike, Pcy) :
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
3. Verszzak (Pcy) :
Mond mi történt mond mi lesz még
Mond mit teszel ha rájössz hogy elvesztél
Sok az emlék mi felszínre tör még
Fájón érint ami történt
Ezt meg kellett élni ennek így kellett lenni
Az ember ez ellen nem tud mit tenni
Nem is kell hisz a tudás mi éltet
Ebből tanulsz ilyen az élet
A búcsú fáj de elkelj hogy válj
Hát emelt fővel tedd meg ne hátrálj
Ha nincsen már érzés a többi nem kérdés
Hátra arc haver aztán lépés
A szív is fázik ha nincsenek lángok
A lélek is reszket számára ez átok
Mond mi történt ennek miért kell így lenni
Majd a sors válaszol na erről ennyit
Refrén: (Spike, Pcy)
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
Éled a Szél ha az ég felé nézek
Várom hogy hívj mert szeretsz még érzem
Mikor a fejem a párnára hajtom
Álmaimban meg kezdem a harcot
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
