|
|
|
|
|
Verse (Botzi)
Ennek nevelt, ilyen vagyok, ez van
Kikkel cseperedtem fel egy brancsban
Ahhoz senkinek semmi köze nincsen
Én nem osztom meg minden kincsem
Mégis mindenki mindent tud rólam
Hogy mikor, hogyan és kihez szóltam
És mikor b*sztam el valamit rendesen
Na, hogyan kéne cselekednem helyesen?
Köszönöm a törődést, a féltést, egyetértést
Láttam pajzson rést, ezért teszem fel a kérdést
Miért kéne úgy élnem, mint akárki másnak
Engem így nevelt a világ, nekem sírt is így ásnak
Refrén (Enita)
Így nevelte a világ, körül fonta őt az ármány
Vadásztak rá néha, mégsem lett belőle zsákmány
''Álmodozó életművész'' - mondták Rá ezt páran
Mikor a jövő kulcsát beletörve találta a zárban
Ragga (Botzi)
Így nevelt a világ, mikor ott maradtam árván
Ebben a sztoriban sem én lettem a zsákmány
Nem akartam, nem akarom nem is leszek bálvány
Inkább csak egy figura, mint szobor, ami márvány
Verse (SoulArt)
Rám telepszik a beton, megfolyt a telep
A fáradt gőz bent ragadt, nem működik a szelep
Nekem csak ez jutott, nem fizet jól, de szerep
És nem rossz dolog tudni, hogy akad, aki szeret
Az egésznek egy szelete, a körképnek a kerete
A világ, mint most, ennél jobbá vajon még lehet e
Bízhatsz benne vakon te, de nem igaz a fele se
Pedig ám én teszek is érte, mert hát ugye miért ne?
A baj csak úgy jön magától, nem ajándékba hozzák
Nem az állatkert a túl nagy, csak alacsony a korlát
De vegyél whiskyt, kólát, a házi páleszt hozd át
És szétcsúszva jam-elgetünk néhány órát
Refrén...
Ragga Gábor
Nincsen ami elrettent a céltól,
Bár én sem vagyok edzett acélból,
De amíg barát van, pia, nő és steksz
Addig - azt mondom - valahogy majd csak lesz
Verse Enita
Bánkódni már túl késő
Ő az utca nevelte túlélő
A világ változott körülötte
Arcát folyton a nap sütötte
Járta az utcákat, tereket
Koptatta a járdaköveket
Egymagában élt a mában
De párjára lel majd egy új világban
Refrén...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
