|
|
|
Verse (Botzi)
Ennek nevelt, ilyen vagyok, ez van
Kikkel cseperedtem fel egy brancsban
Ahhoz senkinek semmi köze nincsen
Én nem osztom meg minden kincsem
Mégis mindenki mindent tud rólam
Hogy mikor, hogyan és kihez szóltam
És mikor b*sztam el valamit rendesen
Na, hogyan kéne cselekednem helyesen?
Köszönöm a törődést, a féltést, egyetértést
Láttam pajzson rést, ezért teszem fel a kérdést
Miért kéne úgy élnem, mint akárki másnak
Engem így nevelt a világ, nekem sírt is így ásnak
Refrén (Enita)
Így nevelte a világ, körül fonta őt az ármány
Vadásztak rá néha, mégsem lett belőle zsákmány
''Álmodozó életművész'' - mondták Rá ezt páran
Mikor a jövő kulcsát beletörve találta a zárban
Ragga (Botzi)
Így nevelt a világ, mikor ott maradtam árván
Ebben a sztoriban sem én lettem a zsákmány
Nem akartam, nem akarom nem is leszek bálvány
Inkább csak egy figura, mint szobor, ami márvány
Verse (SoulArt)
Rám telepszik a beton, megfolyt a telep
A fáradt gőz bent ragadt, nem működik a szelep
Nekem csak ez jutott, nem fizet jól, de szerep
És nem rossz dolog tudni, hogy akad, aki szeret
Az egésznek egy szelete, a körképnek a kerete
A világ, mint most, ennél jobbá vajon még lehet e
Bízhatsz benne vakon te, de nem igaz a fele se
Pedig ám én teszek is érte, mert hát ugye miért ne?
A baj csak úgy jön magától, nem ajándékba hozzák
Nem az állatkert a túl nagy, csak alacsony a korlát
De vegyél whiskyt, kólát, a házi páleszt hozd át
És szétcsúszva jam-elgetünk néhány órát
Refrén...
Ragga Gábor
Nincsen ami elrettent a céltól,
Bár én sem vagyok edzett acélból,
De amíg barát van, pia, nő és steksz
Addig - azt mondom - valahogy majd csak lesz
Verse Enita
Bánkódni már túl késő
Ő az utca nevelte túlélő
A világ változott körülötte
Arcát folyton a nap sütötte
Járta az utcákat, tereket
Koptatta a járdaköveket
Egymagában élt a mában
De párjára lel majd egy új világban
Refrén...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
