|
|
|
Legények: Fény tör át a zsenge lombon,
Kóbor ösvény talp alá simul.
Vadvirág fut felfelé a dombon,
Bokrok karján szűz bogyó pirul.
Kajla nyúl a fűben futkorászik,
Délceg őz a zöld mezőn legel.
Kis kabóca ág hegyébe mászik,
Víg rigó a nyárról énekel.
A királyi erdő tágas, a királyi erdő szép.
A királyi erdő olyan hely, ahol örökre ellaknék.
Hogyha nem rémít a rengeteg,
Ha nem vagy ványadt, vagy beteg,
Állj közénk, mi híven várunk rád!
Úgy élünk itt, mint egy nagy család!
Otthonunk a tölgy ölelte tisztás,
Fekhelyünk a zizzenő avar.
Szomjat olt a harmat, hogyha nincs más,
Üldözők elől a köd takar.
Körben itt a megterített asztal,
Vígan élünk, megvan mindenünk.
Gaz hazug, ki szájunkból panaszt hall!
Míg pokolra száll, mi itt leszünk!
A királyi erdő tágas, a királyi erdő szép.
A királyi erdő olyan hely, ahol örökre ellaknék.
Hogyha nem rémít a rengeteg,
Ha nem vagy ványadt, vagy beteg,
Állj közénk, mi híven várunk rád!
Úgy élünk itt, mint egy nagy család!
