|
|
|
Mindenütt jó, de a legjobb otthon,
Hol a legkisebb követ is ismered.
Tudod, merről fúj a szél, és ki szól a fák mögül.
Itt bárhogy lesz, nem bánnak el veled.
Ismerős a fű, a part, a tisztás.
Még a mennydörgés is megnyugtató.
Más az örvényt kutatja, s a hínártól remeg,
Amíg téged elringat a tó.
Ha avar zörren, vagy ha faág reccsen,
Te nem rezzensz meg, jól tudod, mi vár.
A tájat szépnek látod késő ősszel is,
Ha más azt mondaná rá, hogy sivár.
Füledbe a szellő titkokat súg,
És megérted a felhők füstjelét.
A házatok felett a délibábért
Messze földön odaadnád az életed felét.
Mindenütt jó, de a legjobb otthon,
Hol a legkisebb követ is ismered.
Tudod, merről fúj a szél, és ki szól a fák mögül.
Itt bárhogy lesz, nem bánnak el veled.
