|
|
|
Fakír: Mered a szemem és merev a testem. Csend.
Évek hosszú sora óta ülök itt bent.
Könyökömön és a térdemen befont a pók.
Elmélkedem, vajon tényleg jók-e a jók?
Sötét van szerteszét. Várom, hogy gyúljon a fény.
Érzem, hogy megszólít egyszer egy fenséges lény.
Meg fogom tudni, hogy mért ültem oly soká itt.
Gyomrom korog, és szemem kopog, de csitt!...
Nem történt semmi, de valami kell, hogy legyen!
Bölcs vagyok, mért ülnék ennyi időt egy helyen?
A / nyakam elzsibbadt és erre biztosan van ok!
Remélem, rájövök, mielőtt görcsöt kapok!
Nem tudom, mit tennék, ha összedőlne a hegy.
El kéne futnom, de attól tartok, már nem megy.
Jobb lesz talán, hogyha maradok pár évet még.
Ki tudja, mi lenne velem, ha előjönnék?
