|
|
|
| Előadó: | SzóSzólók km. Pető Krisztián |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az égbe a fényed mikor emel - azt én döntöm el
Hogy rajtam kívül más is láthat, ne tátsd a szád - én döntöm el
Meddig ülök üres fejjel - én döntöm el
Végül szétszed az egész - újra kezdődünk el.
Ami volt megtörtént, hiába rágom magam,
és ha felmerülne bármi kétely váltok ha kell,
régen hittem, hogy a megoldás a számokban van,
de akad, ki a ténnyel mégsem számolna el.
Nálam ott halott ha vontatott, ma nincsen remény,
mert ugye tízből kilenc párkapcsolat ingerszegény.
Az elején teszik-veszik a szépet, de nemsokára
úgyis átmegy a legtöbb jó dolog megszokásba.
Minden álmatlan éjszakámat, úgy töltöm ébren,
mint egy magatehetetlen rab a múlt börtönében.
De már elég! Többet nem kérek kösz,
csak egy szó maradt a mosoly mögött négyszemközt,
azóta várom, mikor fordul már végre jóra,
mert így csak muszájból pörög a téma évek óta.
Amíg a szívemben szélcsend honol vihar előtt,
addig a lelkem ne féltsd, mert tudom mi ad erőt!
Az égbe a fényed mikor emel - azt én döntöm el
Hogy rajtam kívül más is láthat, ne tátsd a szád - én döntöm el
Meddig ülök üres fejjel - én döntöm el
Végül szétszed az egész - újra kezdődünk el.
Jelszavam igen, bármit mondasz, teszel, csak ettől
érzem a holnap nekem ma kel föl.
Egytől egyig látok, mert nincsen kettes szám
csak első. Kértem ne vesszen kárba belső,
erdő a múlt, most csak úgy tisztá(s)ra mossa
a tudatom az út, amin járunk
a lábunk ha várunk sem érzem hogy rám unsz,
a kábulat ráhúz a szívre, hisz ezért van párunk.
Számunkra számokra érvényes, és többé nem felejtek,
néha csak egy csókig jutok, de..de tudd hogy sze...
szerintem úgyis tudod...
Szeretném százszor átélni,
minden reggel, még egyszer újra,
hogy egyszerre dobban a remény,
hófehér lettem újra, az enyém
a miénk, a zeném a tiéd,
csak akkor roppan a tenyér, ha nem fog másikat
nekem elég ha kinéz
a szememből, szerelem sző hálót világom köré,
koppan a csalódás, pár éve kellett, mert így látok mögé
most. Az élet körém oszt pár szerepet, mégis lapoznék,
hiszen csak te tudod ki vagyok, hogy hová tartoznék,
hová? Nem megyek tovább egyedül, mert kiszállni
nem tud innen ki bekerül, ha lekerül a lepel
látom legbelül az teker aki belesül,
ha egyszer igent találsz, úgy nemek nem érhetnek el.
Társam leszel, ketten a többi ellen, mi mélyen itt bennt,
tudjuk a hibákra az ellenszer igen-igen-igen,
így ne legyen vége soha, holnapunk szó nélkül tovább álmodnám,
többé nem várok rád, nincs köztünk távolság.
Az égbe a fényed mikor emel - azt én döntöm el
Hogy rajtam kívül más is láthat, ne tátsd a szád - én döntöm el
Meddig ülök üres fejjel - én döntöm el
Végül szétszed az egész - újra kezdődünk el.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
