|
|
|
| Előadó: | Kretén Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Adjisten!
Nagyon örülök, hogy eljött hozzánk!
Annyira vártuk már.
Hamar egy kicsi kávét főztem,
Az uram is ott bent vár.
Péter bátyám a legjobb böllér.
És mi vagyunk a segédei.
Minden disznó retteg tőle.
Egy döfés is elég neki.
Gyertek a disznóólhoz, haladjon a munka!
Siessünk, hogy tizenegyig kész legyen a hurka!
Kihozom a malacot, gyere velem Attila!
Te lefogod én leszúrom, de te is gyere, Béla!
Ati fiam, hozzad a késeimet!
A malacot az Isten se mentheti meg!
Nem is nyikkan, ha ledöföm a szívét!
Gyere, Béla, ennek is elrághatod a fülét.
Deci rövidet igyunk meg!
Legyen úgy!
Na, mi sohase halunk meg!
Legyen úgy!
Fogd meg a hátsó lábát!
Megfogom!
Nyomd le a malac hátát!
Lenyomom!
Ati, húzd le a testét!
Lehúzom!
Igyanak, pia lesz még!
Nem elég!
Ati, add a bökőmet!
Kaphatok egy szép könyvet?
A mi Mazsolánknak az emlékét híven őrizzük már!
Feleim, nagy a bú szívünkben, de a tele tál bent vár!
Péter bátyám a legjobb böllér.
És én vagyok a segéde, ni.
Minden disznó retteg tőle.
Egy döfés is elég neki.
Túl sok a terefere, hol marad a tor?!
Jer izibe, Ati, ha a víz odabe forr!
Béla, ne a gázzal pörkölj, jobb, ha nyugton maradsz!
Ne feledd, hogy a múltkor is felrobbant a malac!
A nagy üstben a töpörtyűt majd kevergetni kell!
A hagymás vért meg a velőt azt most készítsük el!
A fokhagyma a háznál remélem elég!
De ha tegnap nem pucoltak, pucoljatok még!
Igyanak urak üdítőt!
Minek az?
Hozom a diavetítőt!
Hülye fasz!
Kimosom addig a teknőt!
De dzsuvás!
Szólj, ha a toros megfőtt!
Kitolás!
Puha mán ez a sódar.
Kafa, mi?
Hova kell bele tonhal?
Az mi?
Ati, lődd le a macskát!
De minek?
Beleteheti a mancsát!
A beleket, Ati, csutakold jól meg, ne maradjon rajt folt!
Amikor Tibinél rád bíztam, fele csupa bélsár volt!
Péter bátyám a legjobb böllér.
És mi vagyunk a segédei.
Minden disznó retteg tőle.
Egy döfés is elég neki.
A fiam éppen most vonult be Kalocsára.
Küldünk majd neki kóstolót a laktanyába.
De előbb a káposztagyalut vigyük vissza!
Tudod, hogy a szomszéd kényes rá, hogy milyen tiszta.
Az a gizda.
Asziszem a mai coca kész is van,
Ideje tovább mennünk.
De ha egy kicsi snapsz még vóna...
Ideje, hogy elmenjünk.
Péter bátyám a legjobb böllér.
És mi vagyunk a segédei.
Minden disznó retteg tőle.
Két feles is elég neki.
Az mi?
Az mi?
Az mi?
Az mi?
Az mi?
Az mi?
Az mi?
Az mi?
Az mi?
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
