|
|
|
Fekszek az ágyon nézem a falakat
Hallom a hangod az összes szavadat
Amiket mondtál bennem itt élnek
Nem szabadulok tőlük egyre csak félek
Mondd hol vagy tudod én rád várok
Veled minden más a felhőkbe szállok
Nem féltem semmitől tudtam h ittvagy
Mindig átöleltél ha baj volt vagy sirtam
Hová mész még ne menj el
Nem mondtam el mindent ne engedj el
Nézz rám csak utoljára kérlek
Nem maradt semmim csak széttépett képek
Elmentél nem látlak már
Nélküled minden szürke meg szótlan már
Csak egy szó amit soha nem feledek
Soha nem hallom az arcomat temetem
Ennyi volt egyedül állok
Nézek a távolba mindig rád várok
Orditok utánad de nem hallasz
Az utunk már szétvált másfele tartasz
Egyedül maradtam fázok és félek
A magány vesz körül megmaradtak a képek
A szivemben őrzöm bezárva a kulcsot
Eldugtam hogy senki ne lássa
Nyúlnék érted de nem érlek el
Hogy mit érzek azt nem érted meg
Minden perc ami közös volt elveszett
Megöl a bánat lassan és eltemet
Hiába kiabálok más úton jársz már
Helyetted mostmár a négy fal mi rám vár
Belevésem mélyen a falba a nevedet
Hogy örökre velem legyél tudd hogy még szeretlek
Várj még még látlak ne menj el
Nem mondtam el mindent ne engedj el
Nélküled minden rossz én nem élek
A világ egy üres zárka ahol félek
Várj még egy utolsó pillanat
A szemem lehunyom ha eljön a pirkadat
Minden sorom egy utolsó emlék
Hogy újra enyém legyél mindent megtennék
Várj még még látlak ne menj el
Nem mondtam el mindent ne engedj el
Nélküled minden rossz én nem élek
A világ egy üres zárka ahol félek
Várj még egy utolsó pillanat
A szemem lehunyom ha eljön a pirkadat
Minden sorom egy utolsó emlék
Hogy újra enyém legyél mindent megtennék
Üres lett minden minden csendes
Nem tellik az idő lassúak a percek
Az ajtó még nyitva mindig várlak
A köd egyre sűrűbb rossz hogy nem látlak
Nézek előre kérdezem hol vagy
A szakadék köztünk mára már túlnagy
A telefont nézem várom h hívjál
Nem érdekel semmi csak várom hogy hívjál
Tudom jól hibáztam sokszor
Mondtam hogy bocsánat de semmit sem pótol
Néküled üres a szobám
Minden elszürkült nem színes a világ
Nézz fel az égre kérlek mond hiányzom
Fentről én figyelek innen rád vigyázom
Semmit se felejtek megrögzült képek
Mind bennem maradnak hiába is lépek
Ennyi volt az ajtót bezárom
Bármerre nézek az arcodat látom
Nem jössz már vissza meg maradtak a percek
Távolabb jársz már a napok meg telnek
A fájdalom erős nem bírom egyedül
Ha kérdezed hogy vagyok a válaszom remekül
Hazudnom kell a sebeim takarom
Mert vérző szívvel nem élhetek szabadon
A köd felszállt látom az arcodat
A csendet meg töri az hogy hallom a hangod
Nézek kifelé látom hogy közeledsz
Szabadulni akarok szakadnak a kötelek
Hallom hogy kopogsz az ajtóhoz lépek
Visszajöttél és érzem nem félek
Örökre itt maradsz nem engedlek el soha
Mégegyszer nem én nem leszek ostoba
Várj még még látlak ne menj el
Nem mondtam el mindent ne engedj el
Nélküled minden rossz én nem élek
A világ egy üres zárka ahol félek
Várj még egy utolsó pillanat
A szemem lehunyom ha eljön a pirkadat
Minden sorom egy utolsó emlék
Hogy újra enyém legyél mindent megtennék
Várj még még látlak ne menj el
Nem mondtam el mindent ne engedj el
Nélküled minden rossz én nem élek
A világ egy üres zárka ahol félek
Várj még egy utolsó pillanat
A szemem lehunyom ha eljön a pirkadat
Minden sorom egy utolsó emlék
Hogy újra enyém legyél mindent megtennék
Az est beharangozója így szólt
A magyar alternatív zene egyik legsokszínűbb alakjaként megjárta a Quimbyt, A Hiperkarmát, a Kispál és a Borzt, a Balaton együttest, és a mai napig énekel a Budapest Bárban. A konzervatóriumba és a Zeneműre is járt, és bár nem végezte el egyiket sem, mégis országos hírnévre tett szert. Most pedig hozzánk is ellátogat!
De hogy ki is ő?
Frenk adatlapját és dalszövegeit itt találod.
Ő Torma Gábor, ismertebb nevén Frenk. A dunaújvárosi születésű zenész a legnagyobb magyar alter zenekarok után mára saját produkcióját helyezi a középpontba. Játszik zongorán, szintetizátoron, gitáron és dobon is, valamint saját szövegeit is ő írja. Egy ilyen multitálentum élete remek alapanyag lesz állandó vendégeinknek, a Momentán Társulatnak is, akik az énekes Péterfy Borival való beszélgetése során szokásához híven a sarokpontokat jeleníti majd meg impro formájában.
Ezután pedig Frenk természetesen a húrokba csap és egy akusztikus koncert keretein belül eljátssza új valamint klasszikus dalait is.
Műsorvezető: Péterfy Bori
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
TUDÓSÍTÁS
Frenk, azaz Torma Gábor ikonikus és megkerülhetetlen alakja a magyar alternatív zenei vérkeringésnek. A fentebb felsorolt zenekarokat megjárt zenész ma már saját neve alatt alkot és amellett, hogy több nagylemeze is megjelent – a legutóbbi 2022 októberében Abszolút szabadon címmel, tele politikai és társadalomkritikai gondolatokkal. Természetesen a Frenkre jellemző melankólia sötét, mégis csillogó csomagoló-papírjába burkolva.
Melankólia. Képtelen vagyok felidézni olyan pillanatot, amikor mosolyogni láttam volna a Frenket. Valamiféle apatikus némaságot véltem inkább felfedezni rajta, akárhányszor láttam – többnyire más előadók koncertjén –, és ezért is figyeltem fel a Hajógyár és az A38 hajó közös szervezésében megvalósult beszélgetős estre. Végre lehetőségem lesz hallgatni, ahogyan mesél. Magáról, az alkotói folyamatról, a gyakran Salvador Dali-ra, olykor Lugosi Béla Drakulájára hajazó külső mögé rejtőző emberről, Torma Gáborról. Kemény drog-ról, Nagyvárosi éjszakákról, a Meztelen szemekkel szemlélt világának nézeteiről és hogy Vissza a föld alá vajon ki vágyik?
Idéztem a szerzeményeinek címeit, s miközben emlékeztetőül átfutottam a tracklistákat, s nézegettem a borítókat, reméltem, hogy portré-beszélgetés során választ kapok a sokakat érdeklő kérdésekre:
Vajon milyen ember igazából Frenk?
Milyen Frenk viszonya a saját szexualitásával, amelynek vetületei oly’ sokszor megjelennek a dalaiban?
Miért erősít rá ennyire a szürreális külsőre, viselkedésre és mentalitásra? Önsorsrontó és/vagy kiváló előadóművész-színész, aki a színpadon cirkuszt ad a népnek?
Mindig kívülálló volt és ez vezetett el azokhoz a dalszövegekhez, amelyeket napjainkban ír?
Miért nem fejezte be a konzervatóriumot és hogyan jutott el a jazztől a ma általa képviselt stílusig, amely a mainstream-be biztosan nem, de az underground-ba is nehezen illeszthető be?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben az estére készülve.
Péterfy Bori jelenség. Frenkkel a színpadon ülve, a moderátor szerepében pedig – ahogyan énekesnőként és színésznőként is kiváló. Olyasvalaki kérdezte ezen az estén a főszereplőt, aki ismeri a hazai zenei szcénát, annak minden napsugaras és árnyékos oldalával együtt. Értő szavakkal és attitűddel közelített tehát Frenkhez is.
Minden ellen lázadj, de legfőképpen önmagad ellen
- vallja Frenk.
Gyerekkorától magázza őt a családja.
Amikor a gyerekkoráról mesél, mintha zavarban lenne. Heves kézmozdulatokkal mesél arról, hogy már három évesen vezényelt a babakocsiban. És egészen korán eldöntötte, hogy zenész lesz. Ezzel együtt - ahogyan ő fogalmaz - soha nem volt rendszerkompatibilis, nem fogadta be őt igazán egyetlen közösség sem. Most sem illeszkedik egyetlen hazai zenei platform koncepciójába sem, de ezen felületek kínálatáról is megvan a véleménye. Amikor konzervatóriumba járt, akkor is rendszeresen botrányokba keveredett, lázadt a világ és önmaga ellen is. (Megivott az iskola aulájában egy üveg piát pusztán fogadásból és dohányzott a tanárok előtt, csak hogy bosszantsa őket.)
Ezzel együtt tény, hogy már kilenc éves korában három hangszeren játszott. (Máig a lemezei minden hangszerét - a fúvósok kivételével - ő maga játssza fel.)
Melankólia? Ahogyan gesztikulált, sztorizott, ahogyan élt a színpadon, abban nyoma sem volt búbánatnak. De tartom, hogy alig mosolygott. Végtelenül érdekes történeteket mesélt nagyon-nagyon szórakoztató formában svéd fehér éjszakákról, drogmámoros cateringről és a Robert Plant-tel való találkozásáról.
Frenk annyira élvezetesen adja elő az élete történetét, hogy stand-up komédista is lehetne. Sikere lenne. Nem politizál nyíltan és a dalaival sem akar megmondó-emberré válni. Azt vallja, hogy a művészet és főként a zene nagyon sokrétű. Az új lemeze kinyilatkoztatás, de hozzáteszi, hogy a következő nem lesz az. Mert a művészetnek és az alkotói folyamatnak nem az a célja, hogy kifejezze a politikai témájú gondolatokat. Frenket ez nem érdekli. Nem akar hazugságban élni és a hazugságot bevonzani.
Nem kaptam ugyan, választ minden kérdésemre, de az este minden bizonytalan várakozásomat felülmúlta. Frenknek - ahogyan Péterfy Bori fogalmaz - nem ott lenne a helye, ahol most van. Sokkal magasabban, elismertebben kellene jelen lennie a zenei életben. Nem csak a hazaiban.
Zenéje és szövegei mellett Frenk lényének rajongójává válni nagyon könnyű. Magával ragadó este volt.
- Az igazság az számomra, amit én gondolok, de senkinek nem akarom megmondani, hogy mit tegyen. A lényeg az alkotás maga - mondta Frenk.
A beszélgetést időnként megszakította a Momentán Társulat intermezzója, amely Frenk életére reflektált, a művésszel történtek fiktív verzióját adták elő. Közepesen viccesen.
S természetesen Frenk minikoncerttel zárta az estét.
Fotók: Zeneszöveg.hu
