|
|
|
| Előadó: | Csáky |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az ármány, a sötét látván maradt árván.
Oxidálta a jövőt,
és elhaladtam minden előtt,
ami régen jó volt, de az élet nem öntött sok erőt.
Mindent megbecsülök,
hisz örülök, ha egyben felnövök,
ha akarod, eljövök, nem történik semmi,
ha azt mondod, ”hát csak ennyi ??”
Nem fog összejönni,
de ideje keresgélni,
mindent alaposan meggondolni,
vagy akár továbblépni.
Mikor elmélkedsz, hogy is kéne élni,
fejlődni, és minden dobbanást leállítani,
ha csak jó lenne írni. De a világ fájdalmát,
nem szeretném vinni, inkább ideje búcsúzni.
(Refrén):
Tengereken szárnyalok,
innét távozok.
Nem akarok kárhozatot,
a világot megfejteni, nem tudom,
de mégis akarom,
és itt hagyom a dalom, hátha valamit segít,
és távoznak a bajok,
mint a sötét angyalok,
kik ébresztik a lelkem,
s altatják az énem.
Ha az égiek nem kímélnek,
csupán tönkretesznek.
Vagy messzire elküldnek nincs mit tenned,
maximum mindent elfelejtened.
Új életet kezdek ahol nem én leszek a bűnbak,
ahol nem gyűlölettel gondolnak.
Ha bele nézek a jövőbe látom hogy minden előre bejelölve,
megírva aljas módon kigondolva.
Bár ezt senki nem tudta.
Ha vissza jönnék, még mindig én lennék a szemét?
Ha előre néznék,
azt mondják ez nem egy hatalmas erény,
nagyon kemény,
de senki nem tudja mi a saját költemény,
ami igazi erény.
(Refrén):
Tengereken szárnyalok,
innét távozok.
Nem akarok kárhozatot,
a világot megfejteni, nem tudom,
de mégis akarom,
és itt hagyom a dalom, hátha valamit segít,
és távoznak a bajok,
mint a sötét angyalok,
kik ébresztik a lelkem,
s altatják az énem.
Állandóan csak egyre gondolok,
a múltamtól nem szabadulok.
A jelölést megkaptam,
sikeresen levakartam,
közelről még látszik haloványan, bánatban,
nem tudom hanyagolni,
hiába nem szeretnék rágondolni.
Vándor úton sok mindent akarok,
de igen keveset kapok.
Nem is áltatok,
ha álmodok, hátha holnap nem fázok,
ha árnyakat világosítok,
s minden ember kap még egy esélyt,
hogy megmutathassa mennyit is ért, míg élt.
(Refrén(2x)):
Tengereken szárnyalok,
innét távozok.
Nem akarok kárhozatot,
a világot megfejteni, nem tudom,
de mégis akarom,
és itt hagyom a dalom, hátha valamit segít,
és távoznak a bajok,
mint a sötét angyalok,
kik ébresztik a lelkem,
s altatják az énem.
(Csákány Levente Csáky – Ha.. 2011-12-9.) ©
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
