|
|
|
| Előadó: | Csáky |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Popp-Rapp |
| Címkék: | Keressük! |
Arról beszéltél,
semmi ötlet el nem vetél,
de mégis elmentél,
minden megtörténhet,
de ez nem így van, pedig te mondtad,
akkor nézz csak magadba, ezt hogyan is gondoltad?
Lehet hogy a szívem nem akartad,
de nem tiltottam nyugodtan elmondhattad,
”Jaj de csini az órád”
hát inkább szopd le az anyád,
nem kell az állarcod,
szóval vedd fel a kabátod,
és takarodj, nyújtom a karom,
arra van az ajtó, nehogy már te legyél a „Nagy Óhajtó”,
maximum a nagy Csaló, na Csáó!
(Refrén): Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít,
és minden emlék búcsút int.
Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít.
Inkább csak taszít,
mikor teszed a jó pofit,
vagy csak mondod, milyen édi a pasid.
Mindig mondom, bebaszik, ha érdekel a dolog,
de mégis meghat minden egyes mondatod.
Csak gondolok, és álmodok,
hátha eltakarodnak az Ámorok.
Egyet kérdezel: „Mi a baj?”
mindig mondod, hogy nem szeretlek,
de én hozzád képest Istenként kezellek. Neked nem mindegy hogy mit érzek?
Úgyis azt mondod, neked elég egy fiú társasága,
mégse tudod mi a szívem bánata.
De már csak egy régi kérdés áll elém,
miért nem SZERETTÉL ??
(Refrén): Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít,
és minden emlék búcsút int.
Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít.
Akadályokba botlunk,
és sok dologra nem számítunk.
De mit képzelsz,
hogy csak úgy elküldesz?
Remélem, nem hiszed, csak úgy belenyugszom,
ide erre a lapra vetem bánatom.
Bosszúvággyal távozom,
árulom a rakatom,
amíg azt nem mondod, „Sajnálom”.
De végül is leszarom,
csak a hatalmas váradat gyalázom,
ha kell, lehányom, mert utálom,
de ha kell odébb rúgom,
fáj kimondanom,
de könnyes szemmel búcsúzom.
(Refrén(2x)): Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít,
és minden emlék búcsút int.
Mikor velem szemben felálltál,
nem tudom mit vártál.
A mosolyod már nem csábít,
a szemed már nem kábít.
(Csákány Levente Csáky – Már nem 2011-12-01).
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
