|
|
|
| Előadó: | Hidegzuhany |
|---|---|
| Album: | Ejtőernyő nélkül |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Pfeifer Adrián |
|
Apáti Attila Pfeifer Adrián Fenyves Marcell Dörögdi Dávid |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | punkrock |
| Címkék: | Keressük! |
Feladtam mindenem, hogy
ne kelljen semmit tenned
ilyet még nem csináltam
biztos volt valami benned
álom vagy vágy csupán, de
mindig visszahoz téged
hiába mondom, de tudd meg
soha többé nem kell félned!
Kitépted a szívem, igaz, bár
én is hibás voltam
nem kell a sajnálatod már
sokáig magam okoltam
látszik-e nem tudom, de
én is változtam érted
szeretlek, de nem mondtam, mert
minek, ha úgysem érzed? ha úgy sem érzed…
Refrén:
Hazudd, hogy szeretsz, hazudd még, hogy
belőlem soha nem elég és
úgy ringasson el az álom,
hogy a karjaidba vágyom
hazudd még, hogy az egyetlen vagyok,
hogy a szíved csak értem dobog és
ne mondd, hogy el kell menned, kérlek
had bízzak még benned.
Nem kell a drog, nem kell a szesz,
nem kell a cigi, a fű, a szex,
nem kell a buli, a zene, a tánc,
csak ne szakadjon el ez a lánc.
Nem kell esély, nem kell remény,
nem kell szép szó, legyen kemény
nincs félelem, nincs bánat,
csak csókolhatnám a szádat.
Nem kell, hogy minden rögtön jó legyen
ez kell, hogy harcolj, ezért vagy ember!
Nem kell az ész, nem kell
csak a szív verjen
nem kell az igazság, csak
hazudj nekem, hazudj nekem!
Refrén:
Hazudd, hogy szeretsz, hazudd még, hogy
belőlem soha nem elég és
úgy ringasson el az álom,
hogy a karjaidba vágyom
hazudd még, hogy az egyetlen vagyok,
hogy a szíved csak értem dobog és
ne mondd, hogy el kell menned, kérlek
had bízzak még benned!
Ne mondj igazat többé,
hogyha túlságosan fájna
ha a veled töltött minden percem
rémálommá válna
az lesz amit szeretnél,
de ne érdekeljen ki mit kér
én azt szeretném tőled
hazudj mindenben, de szeress őszintén!
Refrén 2x:
Hazudd, hogy szeretsz, hazudd még, hogy
belőlem soha nem elég és
úgy ringasson el az álom,
hogy a karjaidba vágyom
hazudd még, hogy az egyetlen vagyok,
hogy a szíved csak értem dobog és
ne mondd, hogy el kell menned, kérlek
had bízzak még benned!
Szeretném, ha tudnád
nem kell, hogy vége legyen egyáltalán
csak fogd meg a kezem
és sétáljunk át ezen az éjszakán…
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
