|
|
|
| Előadó: | Yugo Sövi eNzim C. Pi3r Diaz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | underground rap |
| Címkék: | Keressük! |
Joggal vagyok rátok büszke, yo mindig együtt. Büszkeség a szívben, yo.
Ha megrendül a hatalom trónra ülnek hamis királyok,
Én kiállok a népemért, ha követtek nem hibázok.
Nem vitázok, csak harcolok mert értetek halni érdemes,
Ha a szív nemes, ettől leszel te is érdekes ember.
Soha nem járok leszegett fejjel,
Mert megbocsátani isteni, ezt nem szabad elfeledni,
Vigyázni arra akit féltesz, áldást szórni mosott kézzel,
Hibát javítani, büszkének lenni tiszta szívvel.
Nem volt semmi hiába, mert láttam ti is éreztek,
Ha vérzem velem véreztek, hát joggal leszek büszke rád.
Mert leírtad, hogy hova tartozol már tudom, na és rád
Mert itt maradtál már évek óta, csak ha kellett
Akkor húztuk fel a kesztyűt, szálltunk ringbe,
Benne volt hogy vesztünk, de a lényeg mindig együtt
Tiszta lélek, semmi felesleg. Nem számít én mit tettem,
Örököt adósotok lettem, mert helyet adtatok egy vesztesnek.
Újjá születtem így ti lettetek a szárnyaim,
Bár sokszor hibáztam, kitartotok mellettem, mint a társaim.
Egy életre megbirkózom a földdel,
Hogyha kéritek én harcolok mert büszkeséggel tölt el
Hogy velem vagytok, lehet alkotok egy másik életképet,
De nem megyek el, mert félek nélkületek.
Nem lesz búcsú, hiszen bármerre is járok
Mindig voltam, vagyok, leszek büszke rátok.
Refr. 2x
Van amit nem kérek számon,
Vica-verza ugyanezt várom
Ez nem mozi itt nincsen vászon,
Lásd meg magad!
Van amit nem látok máson,
Tekintet, tükör a pillantásom,
Ez nem mozi, nem vászon,
Ha vérem vagy, hát lásd meg magad!
Büszkeség fog el mikor a szemetekbe nézek,
Látok kínt és örömöt, amit veletek megéltem.
Nem feledem, hogy ami volt nem ok nélkül történt,
Néha elváltak útjaink, de megszabtunk egy törvényt.
Együtt vagy sehogy inkább maradtunk nem léptünk,
Nem tapostuk szarba egymás verejtékét, ha féltünk.
Manapság a tisztelet már nem ér túl sokat,
De minket összeköt egy érzés és egy láthatatlan fonat.
Valaki elhagyott, de ez még közelebb húzott minket
A sors akarta így hogy fentről figyelnek majd minket.
Kár, hogy csak a szenvedés hat úgy ránk, hogy
Építünk és küzdünk, de erőnk egyszer elfogy.
De megmarad a büszkeség, ami az életet jelenti,
Megtanultuk csak a rosszat, de a szépet nem elfeledni.
Egy büszke múltat, egy jobb jövőt,
Egy büszke szívet: a romokból újat építőt.
Nekem is voltak vágyaim,
Eltörtek a szárnyaim,
De az álmaim megmaradtak,
Az idő során megmartak
Többen. A kezek a körben
A fejemet törtem,
Hogyan tovább, miként tegyek,
Mert én adtam de nem kaptam.
Tudtam egyedül nehéz lesz, majd elszakadtam,
A határt méretre szabtam, s ha támadtak betakaróztam.
Így teljes a védelem, elveszett az érzelem,
Ő irántuk így a helyzetem egyedül kezeltem.
Tudtam még szeretni, de nehezen feledtem,
Nehezen bíztam, de a helyes utat megleltem,
Ezt követtem, erre törekedtem, nem vonultam a hűsre.
Őértük megyek a tűzbe, őmiattuk leszek büszke.
Megtaláltam a társakat, kiket védek,
Hol nem a név az érdek,
Hanem egy baráti réteg
Kialakítása a lényeg,
Hol nem löknek el ha kell,
Hol nem vádolnak, hogyha jót teszel.
Refr. 2x
Csillogó szemmel nézek rátok, mint a Holdra szépen sorba,
Könyvek esnek le a porba, nem szabad gondolni a rosszra.
Rengeteg még a szép emlék, mikor a kezem nyújtom feléd,
Nem kell szó, nem kell beszéd, nekem egy mosoly éppen elég.
Mindig együtt voltunk, nem csábított azon ígéret,
De ítéletet mondtak, taszítottak, nincs már kímélet
Nekem. Hátba szúr az egész világ, vannak hibák,
Lehet fikció, de nekem így vagy jó.
Még sokaknak üres fogalom, hitet vesztett, de én még érzem,
Örök marad a hírnév, mert ti kitöltitek a szívem.
Hiszen egy akarás nincs hiába, nem esünk újabb hibákba,
Csak másoknak lesz hiánya, ők majd elvesznek a homályba,
Mi maradunk ébren, álmodjuk tovább az életet,
Míg nem halnak ki a bárdak megtaláljuk majd a fényeket,
Tápláljuk egymás lángját, míg el nem szólít a szükség,
De joggal voltunk egymásra mindig büszkék.
Mindig büszke voltam rátok, ha kértetek adtam számot
Legjobb tudásom szerint, hogy valóra váljon álmod.
Nem várok viszonzást, csak megbecsülést,
És belátom helyes volt az út, amit válaszottam és járok éppen.
Nem kérek a szánalomból, abból volt már elég bőven,
Hatott rám az idő, a neveket sorra véstem kőbe,
Soraimat átszőve érzéssel. Közéjük vetettek egy körbe
Előítélet nélkül ők nem csaltak tőrbe,
Nem számít, hogy ki rak az asztalra többet,
Itt becsüljük egymást, látod: többről-többre.
Egymással karöltve lépünk tovább egy újabb szintet,
Olykor valóság, már mit régen vágyálomnak hittem.
Az új kor megbecsülését magunk mögé állítjuk,
A város falai közt születő szimfóniákat szavunkon szállítjuk,
Nem hajtok fejet, ez nem megvetés csak büszkeség
Így örökös a vágy, és nekem ez elég.
Refr. 2x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
