



Nem bántok én senkit, még a legyeknek sem ártok,
T-bone a nevem én vagyok, aki soha nem állok meg
Soroksár a kerület, leszarom ki a gengszter,
Itt a gógyi számít hidd el, csak utána a fegyver.
A zene ezzel pusztítok és ezzel is építek,
Hogy sok az eredeti, terjednek ezek a tévhitek.
Megtévesztik az embert a haragot felélesztik,
De álljunk meg egy szóra úgy gondolom, hogy elég lesz itt.
A zenével kiadok mindent, vége akkor lenyugszom,
Mikor ki voltál az élettől a pénzed is elúszott
A mai ember ilyen, mindent pénzér' akar megtenni
De hidd el nekem van olyan, akit nem lehet megkenni.
Szerepjáték amit élsz, ha jó vagy tiéd a főszerep
Ne hallgass a hangokra, mikor mondják gyere közelebb
Mert legközelebb nem lesz ilyen szerencséd
Van amit nem lehet elvenni úgy hívják, hogy tehetség.
Az illúzionista, én vagyok elvarázsollak,
Hallgatsz másokra megteszed amit nem tanácsolnak
Nagy neked a világ és az idő is kevés lesz
Ha azt hiszed hogy ezalatt majd minden dolgot megértesz.
Az illúzionista te vagy elvarázsolsz bármit,
Csak mész előre hiszed hogy semmi nem állít meg,
A zene ezzel pusztítok és ezzel is építek,
Hogy sok az eredeti terjednek ezeke a tévhitek.
Én is érzem ezt a szart, tudom mi az ami körbe vesz,
De ha a rosszal foglalkozom az teljesen tönkretesz
Felbírsz kelni tudom én, de minek kerülj padlóra
Csak várj egy kicsit testvér utána ülj fel a nagy lóra
Néha érzem ahogy kóválygok és a sötétben nem látok
Bármit teszek jó vagy bármit csinálok azt megbánom
Rácsok között élsz én úgy gondolom még nem
Te is tudod, hogy ez így van csak azt nem tudod mért nem.
Még mindig 23 a számom,
Ami a szívemen, rajta van ugyan úgy a számon
Haladunk az idővel, nézzük ahogy a kor halad
Te is elhiszel mindent amit neked csak úgy mondanak?
Előfordul bármikor, hogy bedőltök egy trükknek,
Akit mások büntetnek ő is másokat büntet
Egy körforgás amibe minden lény bele csöppent
Az agyi szinttel együtt a színvonal is lejjebb csökkent.
Refrén 1x



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.