|
|
|
| Előadó: | Caramel |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Asztalos Norbert Molnár Ferenc Caramel |
|
Csöndör László "Diaz" |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ahh Ahh Jah Jah Nah,
(Norba Rap)
Minden napra jut legalább egy küzdelem,
Ha megnyered, születnek újabbak szüntelen.
Az összes szürke egérnek azt üzenem, hogy
Szép lassan mindent túlélünk csak türelem.
Ha két lábon nem megy, soha ne kússz,
A napok üresek, hát kell valami plussz.
Bekattan a zár, nem kellenek a pirulák,
Önmagad börtönében fagyni mint a gipsz figurák.
Tudom itt kívül tág,
Az eszünk helyett néha csak a szívünk vág.
Negatív energiát sokáig nem rágok,
Elefántból bolhát, ezek csak apróságok.
Ne akadj fel, mint a halak a hálóban,
De csúsznak, mint a kommersz lent a talponállóban.
Probléma bárhol van,
A sorok tömöttek, csak figyelünk a váróban.
Refrén:
Annyi mindent fújtunk már,
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom.
Örök verseny, hogy fogy az idő,
Csak veled lehetek túlélő.
(Norba Rap)
Átjutni a partra, bolondok városán,
A másik csak lehúzna mint a mocsár.
A süllyedő hajón is van mindig tervem,
Egyedül nem játék, ha van csapatszellem.
Tudom a kérdést, sokszor feltetted,
Hogy miért van, hogy itt a pénz beszél helyetted.
Mindenki hajta és azt hajtogatja,
Hogy nem számít, igenis van foganatja.
Lassan lélegzetet sem adnak ingyen,
Engem a lélek vezet el messze innen.
Magamra öltöm, mert ez az én ingem,
Nekem a rímek maradtak, ez minden.
Idegen érdemeket soha nem fitogtatok,
Nincs lakat a számon, hogy mit mondhatok,
Mit nem, mély nyomokat itt-ott hagyok,
Amíg a zene szól, addig itthon vagyok.
Refrén:
Annyi mindent fújtunk már,
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom.
Örök verseny, hogy fogy az idő,
Csak veled lehetek túlélő.
(Caramel&Norba Rap)
Ahh, Yoo, Hey, Hey, Ahh
Ha kell, kenyéren, vizen,
Én túlélem azt hiszem.
Annyiszor voltam a padlón,
Hogy azt én el sem hiszem.
És amikor rám nézel, ne is gondolj semmit,
Mert nem tudhatod ember, hogy mögöttem már mennyi minden rejlik.
Mellettem zakatol már a monoton gépezet,
Nem vagyok semmi, csak a betűn egy ékezet.
Barátom Norba, legendás forma,
De itt van velem Diaz, ki a zenét alámtolta.
Nyüzsgő kis életünk rendezett és komplex,
Elnyomunk mindent magunkban, ami reflex.
Nekem kell az ösztönös kiszámíthatatlan,
Hogy hagy legyek spontán minden pillanatban.
Én így maradtam, a szürkeséggel nem haladtam,
Pedig én is szédülök, úgy forog a Föld most alattam.
De itt ragadtam, s ragadnak rám a dolgok,
Koszos kis foltok, de valamit, valakit büszkén hordok.
A barátság számomra a legnagyobb kitüntetés,
Büszkén hordom, amíg te holnap végig ülöd majd a rendelést.
Ahh, tablettával tömjön,
Nem is vágod, de megfelelési vágyad lett a börtön.
Ahh, szűk rád az öltöny,
Az életet mától én a legnagyobb pohárba töltöm.
Hey, nem baj ha túlfolyt,
Nekem a falak között valahogy mindig túlzsúfolt.
Hey, börtönbe zár,
Így élni kár.
Furcsa hegy hozzá ami sokszor nem talált már,
Ott álltam párszor az őrület határán.
Refrén (2x)
Annyi mindent fújtunk már,
Százszor kellett volna meghalnom, meghalnom.
Örök verseny, hogy fogy az idő,
Csak veled lehetek túlélő.
yo-yo yo
Norba, Caramel, Hey, Hey, Túlélő, Köszi Diaz.
Augusztus 21-én a Strand Fesztivál színpadán köszönthetjük az olasz elektronikus zene szenzációs párosát, Giolì & Assiát.
