|
|
|
| Előadó: | MC Meth |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hányszor adjak csókot hogy elhidd hogy szeretlek
és hányszor öleljelek hogy érezd hogy szeretlek
pedig egyetlen szó de kimondani nehéz
én kimondtam neki ennyi az egész
elmondtam neki hogy mit érzek iránta
érte elfutnék az egész világba
hogy megtudja hogy igazán szeretem
ez az a lány csak is ő kell nekem
mert hiába egy szó ezt érezni kell
mert hiába minden jön egy égi jel
jön egy áldás amit én vártam
Edina drága a szívembe zárlak
Bennem él a mosolyod a hangod
Emlékszek arra mikor ketten kint a parton
ketten együtt terveztük a jövőt
De a jövő utolért és nem kell tervezni a jövőt
élj a mának mondom minden nap
mert a szívem a tiéd mi mindig megdobban
mert érzem hogy már nem vagyok egyedül
a szívem megdobban sír mint a hegedű
mint az egymásba kapaszkodott két virág szirom
az örömöm én ebben a dalban le írom
leírom és megénekelem hogy átérezzétek ez a szerelem
ez a szerelem és ez az öröm
ez amiért minden nap örülök
ezért érdemes minden nap fel kellni
és ezért kell mindent megtenni
hogy megtartsátok kit igazán szerettek
hogy soha őket el nefeledjem (3X)
Várjál még ne menj el soha
én kerestelek téged év tizedek óta
A Hiány a vágy mi megfojt engem
Nem eresztelek el itt a szívemben
Hallom még a hangod
te is hallod még az enyémet
ez a történet bele illene romantikus mesébe
mint a Rómeó és Júlia
csak halál eset nélkül
örökkön örökké mostmár csak ketten élünk
itt az ország szélén békés megye szívében
rólunk szól ez a történet már ha te is így érzel
de én nem üres szavakat hanem érzelmeket akarok
idegességemben már a falat kaparom
hogy ölelj át újra ölelj meg engem
ajkamon a csókod ízét had érezzem
Hiányzol most átjár a fájdalom
érzéseimet én e dalba folythatom
mert fellobant a láng ami régen kialudt
este meg a szobában egymás mellett ki aludt?
én meg te persze nem mondok többet
előveszek egy lapot és írom majd a könyvet
ami rólunk fog szólni a mi életünk lesz benne
elmeséljük majd igen mi voltunk azok ketten
együtt éltünk át sok szép napokat
néztük az eget és néztük a madarat
hogy turbékolnak én is arra vágyok
hogy együtt ébredjünk azon az ágyon
együtt ébredjünk az ágyon
fáj még mikor bele gondolok mi lesz akkor hogyha meghalok
ki fog ölelni a kétkezével és kifog nézni két szép szemével
fáj még igen fáj még nekem mikornem hallom a hangod
mi van veled fájnak a percek
fájnak az évek fáj mikor én vissza emlékszek
Várjál még ne menj el soha
én kerestelek téged év tizedek óta
A Hiány a vágy mi megfojt engem
Nem eresztelek el itt a szívemben
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
